A pilótafeleségek nem örültek a légiutas-kísérők megjelenésének
2020. március 26. 18:05 Múlt-kor
Veszélyes vécék
A légitársaságok az 1930-as és 1940-es években még nem feltétlenül egymással, sokkal inkább a vasúttal versenyeztek az utasokért.
A vasút biztosította a kényelmet, a biztonságot, és ekkoriban még nagyjából hasonló belföldi menetidőket is. Ez az oka többek között annak, hogy a korabeli utasszállító repülők a vasúti kocsik utastereit utánozták.
Habár a légitársaságok esküdöztek a biztonságukra, a repülés ekkoriban még jóval kockázatosabb vállalkozás volt, mint ma.
Ha napjaink légi forgalmára vetítenénk az 1929-es baleseti arányt a légi közlekedésben, évente 7000 utas veszítené életét csak az Egyesült Államokban.
A korabeli repülőgépek megbízhatatlanságát jól tükrözi, hogy a korai légiutas-kísérők még maguknál hordták az adott repülőútnak megfelelő vasúti menetrendet is arra az esetre, ha a gép valamilyen okból nem tudna felszállni.
Ilyen esetekben szintén az ő dolguk volt a felháborodott utasokat a legközelebbi vasútállomásra kikísérni.
Az 1930-as években a British Airways rendszerében lévő Empire-osztályú repülőgépek már három mosdóval voltak felszerelve, azonban a dolgozók – így a stewardessek is – tudták, jobb, ha az ember inkább nem próbálja meg használni őket.
Gyakori volt ekkoriban az is, hogy az utasoknak oxigénpalackra volt szükségük a légzéshez a nagy magasságokban.
A modern, túlnyomásos kabinokkal az 1930-as években még csupán kísérleteztek a mérnökök, így a korabeli utasszállítókon a hirtelen nagy magasságváltozás akár be is szakíthatta az utasok és a személyzet dobhártyáit. A „légibetegség” esetére előkészített tálak szerencsére minden ülés alá oda voltak készítve.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
