A mélyreható vizsgálat sem adott megnyugtató választ a Kennedy-gyilkosság rejtélyeire
2020. november 22. 09:35 Múlt-kor
„Elnök úr, igazán nem mondhatja, hogy Dallasban nem szeretik önt” - fordult Texas állam kormányzójának felesége, Nellie Connally a vele utazó Kennedy felé. Pár perccel később, szavaira rácáfolandó, lövések dördültek, és a csillogó, nyitott, elnöki limuzin ülései vérrel és agyvelő darabokkal szennyeződtek.
1963. november 22-én Lee Harvey Oswald sikeres merényletet hajtott végre az Egyesült Államok 35. elnöke, John Fitzgerald Kennedy ellen a Texas állambeli Dallasban. Oswald egy tankönyvraktár hatodik emeletéről távcsöves puskájából nyitott tüzet. Három lövést adott le az elnöki limuzinra. Az első golyó az első ülésen helyett foglaló texasi kormányzót sebesítette meg, a másik kettő a kormányzó mögött ülő Kennedyt a fején és a nyakán találta el, halálos sérüléseket okozva az elnöknek.
Lee Harvey Oswaldot, aki egy intézkedő rendőrjárőrt is meggyilkolt, még a gyilkosság napján elfogták és letartóztatták. A tárgyalására már nem kerülhetett sor, ugyanis a kommunista és Castro-szimpatizáns Oswaldot, aki korában majdnem három évet élt a Szovjetunióban, két nappal a merénylet után lelőtte egy éjszakai lokál tulajdonosa, bizonyos Jack Ruby. Oswaldot a dallasi főkapitányságról szállították volna a megyei börtönbe, ekkor lépett akcióba Ruby, aki közvetlen közelről hasba lőtte Kennedy gyilkosát. Ruby később úgy magyarázta tettét, hogy az elnök iránt érzett szimpátia miatt gyilkolt.
Hogy pontosan mi motiválta Rubyt, aki a börtönben egy rejtélyesnek mondható tüdőrák következtében hunyt el 1966-ban, a tárgyalások során nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. A Kennedy-gyilkosság elvarratlan szálai hosszú ideig élénken foglalkoztatták a közvéleményt, így az elmúlt évtizedek során számtalan összeesküvés elmélet született az elnök halálával kapcsolatban.
A merénylet kivizsgálása céljából létrehozott Warren-bizottság szerint Oswald nem állt kapcsolatban semmiféle összeesküvő csoporttal és magányos farkasként csapott le az elnökre, csakúgy, mint Ruby, akiről a mai napig sokan azt feltételezik, hogy nem revánsvágyból húzta meg a ravaszt, hanem azért, hogy eltörölje a nyomokat.
A Warren-bizottság 888 oldalas jelentése nem adott megnyugtató választ a merénylet kapcsán felmerülő miértekre, és nem sikerült meggyőznie a kétkedőket, akik szerint Kennedy elnöki tevékenysége konfliktusok sorozatával telt, így bőven akadtak olyanok, akik szerették volna koporsóban látni őt. Az elnök harcot hirdetett a szervezett bűnözés ellen, és a polgárjogi küzdelmekben teljes mellszélességgel kiállt az afroamerikaiak jogegyenlősége mellett, így magára haragíthatta nemcsak az amerikai alvilágot, hanem a déli államok szélsőjobboldali elemeit is.
Az elnök elleni merénylet megszervezésével a CIA-t és a kubai emigránsokat is kapcsolatba hozták, mondván, hogy a Castro megbuktatása céljából elindított Disznó-öbölbeli fiaskó miatt Kennedy szálka volt, mind a hírszerzés, mind a Castro-ellenes kubaiak szemében. Az összeesküvés-elméleteket gyártók szerint a feltételezett tettesek között szerepelnek a fegyvergyártók is, akik ellenezték Kennedy azon törekvését, hogy az USA lehetőleg minél előbb kihátráljon az egyre mélyülő vietnámi konfliktusból.
A Warren-bizottság jelentése mellett érvelőket azonban nem érdeklik ezek a teóriák, és a merénylet által generált történetek megszületését egyszerűen azzal magyarázzák, hogy a tömegek képtelenek elfogadni azt a tényt, hogy a népszerű Kennedy, az Egyesült Államok első embere egy szánalmas gyilkosság áldozatává vált.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
