A magyar szabadság után az olasz egységért is harcolt Tüköry Lajos

2023. június 6. 20:20 Múlt-kor

Német származású apja Körösladányon volt a Wenckheim-birtok intézője, Tüköry itt született 1830. szeptember 9-én. Az anyakönyvbe még Spigelként jegyezték be, a magyarosított nevet csak 1848-ban vette fel véglegesen.

Apját kilencéves korában vesztette el, anyja egy év múlva újra férjhez ment egy tanítóhoz, Schambach Károlyhoz.

Tüköry az 1848-as forradalom kitörésekor Nagyváradon volt joghallgató, nyáron csapott fel a Bihar megyei nemzetőrök közé, Arad ostrománál tanúsított bátorsága miatt ősszel őrmesternek léptették elő.

Ezután novemberben az Erdélyben harcoló honvédsereghez, az 55. honvédzászlóaljba osztották be. A piski ütközet után, 1849. március 25-én, még mindig csak 19 évesen hadnagyi, később főhadnagyi rangot kapott.

Az orosz intervenció, a bukás után, a vöröstoronyi csatát követően dandárját a török fennhatóság alatt álló Havasalföldre, a Kárpátokon túlra szorították ki, a fegyvert is itt tették le. Tüköry az Oszmán Birodalomban maradt, s főhadnagyi rangját megtartva beállt a török hadseregbe.

Szelim efendi néven szolgált Bem parancsnoksága alatt a szíriai Aleppónál, majd az 1853-ban kitört krími háborúban az oroszok ellen harcolt Kmety György és Guyon Richárd oldalán Ömer pasa seregében, első osztályú lovaskapitányként.

1855-ben átlőtték karját, amelyet kis híján amputálni kellett, felgyógyulása után őrnagyi rangot kapott. I. Abdul-Medzsid szultán személyesen tüntette ki a rendkívül neves Medzsidi rendjellel.

1859-ben kitört a francia-piemonti szövetség és Ausztria közti háború Itáliában, amelyben Kossuth és az emigráció újabb alkalmat látott a függetlenségi harc újrakezdésére, így magyar légió szervezésébe kezdtek. Tüköry is kilépett a török szolgálatból és csatlakozott hozzájuk olasz földön.

A légió szinte meg sem alakult, amikor a harcoló felek váratlanul békét kötöttek, s a feleslegessé vált magyarokat leszerelték.

Tüköry piemonti szolgálatba állt, majd a következő évben csatlakozott a diplomáciai finomságokra nem sokat adó Garibaldihoz, aki egy szicíliai felkelés hírére önkénteseket kezdett toborozni.

A marsalai ezrek, köztük Tüköry és Türr István, 1860. május 11-én szálltak partra, s győzelemről győzelemre haladva szabadították fel a szigetet a nápolyi Bourbonok uralma alól.

A lavina módjára növekvő sereg néhány héten belül Nápolyt is bevette, ezután Garibaldi átadta a hatalmat és az elfoglalt területeket II. Viktor Emánuel szárd királynak, megvalósult az olasz egység.

Tüköry mellszobra a Garibaldi-kertben, Palermóban

Tüköry ezt már nem élte meg: Palermo ostroma idején ő vezette a rohamot, s bal combját lövés érte (más források szerint térde roncsolódott szét).

Bár ő most is tiltakozott, az orvosok amputálták a végtagot, de ez sem segített: sebe elüszkösödött, s tíz nappal később, 1860. június 6-án meghalt. Halála után ezredesi rangot kapott, sírjánál Garibaldi mondta a búcsúbeszédet.

Holttestét 1910-ben, a marsalai partraszállás ötvenedik évfordulóján áthelyezték a helyi San Domenico bazilika panteonjába, ahol díszes síremléket is kapott.

Szicília fővárosában szobra van, s róla nevezték el az egyik főútvonalat (Corso Tukory), miként a nápolyi flotta egyik zászlóshajóját is.

Palermóban ezek mellett egy laktanya is a nevét viseli, ennek falán magyar és olasz nyelvű emléktábla található, továbbá a Garibaldiról elnevezett kertben (Giardino Garibaldi) 1937 óta szobra áll.

Szülővárosában, Körösladányban kiállítás őrzi emlékét, továbbá szülőházának utcája is a Tüköry nevet viseli. A Wenckheim-kastély előtt mellszobra áll, Budapesten a felmenőiről korábban elnevezett Spiegel, majd Tükör utcát 1960 óta hívják Tüköry utcának.