A kultúra szimbólumától a dekorációs elemig: könyvek a 20. századi fotókon
2021. február 19. 16:22 Múlt-kor
Könyv a polcon, az asztalon és a kézben: a kultúra legegyértelműbb jelképe, presztízsszimbólum, a műveltség tárgyi bizonyítéka. A Fortepan fotóiból válogatottunk, hogy utánajárjunk, hol a könyv helye a 20. század fotográfiai termésében.
A két világháború közötti időszakban megnőtt és kibővült az olvasók köre. A dualizmusban jobbára csak a felsőbb társadalmi rétegek olvastak szépirodalmat. A Horthy-korszakban a kispolgárság és a szervezett munkásság is egyre nagyobb számban vett könyvet a kezébe. A sikerlistát a ponyvairodalom vezette, a kortárs magyar írók, költők műveit 2-3 ezer példányban adták ki. A könyvsorozatok és a könyves rendezvények hozzájárultak az olvasás népszerűsítéséhez. Az első könyvnapokat 1929 májusában rendezték meg a Vörösmarty téren.
Az 1945. évi közvélemény-kutatási adatok szerint – amelyeket Valuch Tibor idéz Mindennapi történeteink című könyvében – a mozi, színház, rádió, sport mellett az olvasás is a legnépszerűbb szabadidős tevékenységek között szerepelt. 1947-ben a Magyar Közvélemény-kutató Intézet Budapesten végzett felmérést, egyik kérdése így szólt: „Ha Önt bármi okból hosszabb időre elszakítanák a kultúrától, és csak öt könyvet választhatna ki, melyek volnának azok? A válaszadók 38%-a a Bibliát választotta, a sort Ady Endre versei, Madách Imre: Az ember tragédiája, Shakespeare, Dante, Arany János, Petőfi, Babits, Tolsztoj, Kosztolányi, Dosztojevszkij, Goethe alkotásai folytatták.
Az 1950-es és 1960-as években a könyvvásárlásra fordított összegek nyolc és félszeresére nőttek. Ezekről az időkről már az olvasásszociológiai felmérések adatai is beszámolnak, amelyek szerint a hatvanas évek közepén a magyar lakosságnak közel 60%-a olvasott könyvet. Az olvasásra fordított idő azonban az 1980-as évek elejéig folyamatosan csökkent, majd újra növekedni kezdett, aminek a rendszerváltás felfokozott légköre vetett véget egy rövid időre.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
