A kaliforniai iskolásokat küldték csatába az 1918-as mókusháború idején

2017. március 22. 08:33

Az Egyesült Államok 1917. április 6-án hadat üzent a Német Birodalomnak és a ezzel az antanthatalmak oldalán belépett az első világháborúba. A következő hónapokban nagyjából 2 millió amerikai katona érkezett Európába, akik létszámukkal és frissességükkel jelentős mértékben hozzájárultak a Központi Hatalmak vereségéhez. Miközben az amerikai katonák a francia-német, illetve az olasz-osztrák-magyar frontokon harcoltak, 1918 áprilisában Kalifornia állam kertészeti főbiztosa, George H. Hecke egy „második nyugati front” megnyitására törekedett.

„Ellenségeink idehaza valószínűleg pusztítóbbak azoknál, akikkel fiaink a lövészárkokban néznek szembe Európában” – szólt Hecke szenvedélyes felhívása. A veszedelmes belső ellenség pedig nem volt más, mint a földimókus. Az Egyesült Államok délnyugati részein napjainkban is sok kárt okozó rágcsálók valósággal elárasztották Kaliforniát a világháború utolsó éveiben. Az állatok pedig amellett, hogy különféle betegségeket – például pestist is – terjesztettek, óriási károkat okoztak a mezőgazdaságban. 1917-ben egyes becslések szerint 30 millió dollár értékű terményt faltak fel, amely összeg mai árfolyamán 480 millió dollárnak, vagyis több mint 133 milliárd forintnak felel meg.

A földimókusok jelentette fenyegetés és a farmerek sorozatos panaszai miatt, Kalifornia állam kormányzata 1918-ban drasztikus lépésre szánta el magát. Hecke irányítása alatt meghirdették a „Mókushetet”, amely ártatlannak tűnő elnevezése ellenére egy valóságos kereszteshadjárat volt a kártevők ellen. A hadba vonuló lovagok pedig – az igazi katonaság távollétében – a kaliforniai iskolásgyerekek közül verbuválódtak. A Mókushét ugyanis valójában egy verseny volt, amelynek során az egyes oktatási intézmények diákjai vetélkedtek abban, hogy melyik iskola tudja levadászni a legtöbb földimókust és ennek bizonyítékaként a legtöbb levágott mókusfarkat összegyűjteni. Az Atlas Obscura cikkéből kiderül, hogy a legjobban teljesítő iskolának a kormányzat 50 dollárt (mai értéken 800) ajánlott fel, míg a második és harmadik helyezettek 30, illetve 20 dollárral lettek gazdagabbak a Mókushét végére.

A földimókusok ellen indított háború teljes mértékben belesimult az Egyesült Államok korabeli háborús gépezetébe. Kalifornia 40 000 dollárt különített el az állam háborús vésztartalékából a Mókushét finanszírozására. Ezen összeg legnagyobb részét a versenyt reklámozó hirdetményekre és háborús propagandára – egészen konkrétan 34 000 mókusellenes plakátra és közel 500 000 röplapra költötték. A plakátok mellett – ugyancsak a világháborús propaganda mintájára – alkalmaztak hivatásos agitátorokat is, akik a vidéket járva rövid beszédeket tartottak a helyi farmerek számára, biztatva őket, hogy bátran vegyék fel a harcot „Vilmos császár kis szövetségesei ellen” és annyi mókust öljenek le, amennyit csak tudnak.

A mókusellenes propaganda ugyanis nagyban hasonlított a korabeli németellenes propaganda szólamaira is. A plakátok részletes útmutatásokat tartalmaztak arra nézve, hogyan lehet elpusztítani a rágcsálókat méreggel, vízbefojtással és lőfegyverekkel. A földimókusok gyakran jelentek meg a rajzokon a német katonák jellegzetes hegyes vassisakjában, de előfordult az is, hogy az egyik mókus II. Vilmos német császár híres, élesen felfelé pödört bajszával jelent meg. A versenyről tudósító újságok aztán nagy lelkesedéssel számoltak be a mókusok ellen készülődő gyermekhadak növekvő számáról, az ellenséggel való első összecsapásokról, a veszteségekről és a harcok során bevetett fegyverekről, amelyek között a mérges gáz is megjelent.

Az április 29. és május 4. között megrendezett Mókushét nagy sikert hozott. A mókusfarkak már napokkal a verseny kezdete előtt nagy számban érkeztek Hecke főbiztos irodájába, a hétvégére, május 4-re pedig összesen 104,509 mókusfarkat gyűjtöttek összes a kaliforniai gyerekek. Ez a szám azonban valószínűleg csak töredékét képezte a mókushadak tényleges veszteségeinek. A Kertészeti Bizottság végül elégedetten nyugtázhatta, hogy a megtisztított területeken 1918-ban nagy mértékben nőtt a betakarított termés mennyisége az előző évhez képest.