A holokauszt elfeledett előzménye: a Német Birodalom első, afrikai koncentrációs tábora
2020. május 21. 18:59
A börtönsziget létrejötte
A Lüderitz-öbölben fekvő apró szigetet eredetileg a Csillag-sziget névre keresztelte 1795-ben a területet feltérképező brit Alexander kapitány, a németek azonban a környékbeli ragadozó halakról nevezték el.
A herero és nama lázadás kitörésekor a gyarmat kormányzója, Theodor Leutwein eleinte megegyezésre kívánt jutni az őslakosokkal, Berlinben azonban lehetőséget láttak a konfliktusban: egyszerre szabadulhatnak meg a lázadóktól, és fejleszthetik a gyarmat infrastruktúráját, ha kényszermunkára fogják őket.
A „koncentrációs tábor” kifejezést először a britek alkalmazták a búrok és őslakosok számára létrehozott, embertelen körülményeket biztosító gyűjtőtáboraikra, a németek egyszerűen átvették a világsajtóban eddigre már elterjedt kifejezést.
Miután Leutweinnak erősítést kellett kérnie az anyaországból a felkelők ellen, II. Vilmos császár leváltotta, és Lothar von Trotha tábornokot tette meg a gyarmat kormányzójává. Az új vezető kijelentette: „A hereróknak el kell hagyniuk az országot (…) a német határokon belül minden herero, puskával vagy anélkül, marhával vagy anélkül, le lesz lőve.”
A hererók főnöke, Samuel Maharero parancsba adta harcosainak, hogy ne bántsák se a német nőket és gyermekeket, se a nem-német fehéreket (a német gyarmaton, különösen a fővárosban, Windhoekban éltek búrok és angolok is).
Habár maradéktalanul nem sikerült betartani e parancsot (az összetűzések során négy nő vesztette életét), Trotha ellenkező utasítást adott a német csapatoknak: a hererókat és namákat, legyenek akár nők vagy gyermekek, „hajtsák vissza saját népükhöz, vagy lőjék le őket.” Érvelése az volt: „Nem lehet emberséges háborút viselni olyanok ellen, akik nem emberek.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
