A hittérítőknek köszönhetően majdnem eltűnt Hawaiiról a szörf

2018. augusztus 17. 12:52 Múlt-kor

Az európaiak érkezése előtt a szörfölés egy közösségi tevékenység volt. Nem számított, hogy férfi, nő vagy gyermek az illető, ahogyan a társadalmi státusza sem, kiment deszkájával a hullámok közé, és meglovagolta őket. A legendák egy, a Maui szigeten lakó hercegnőről szólnak, akit a Hawaii-királyság egyik legjobb szörföseként írnak le. A mítoszok megemlítenek egy Mamala nevű félistent is, akit félig nőként, félig cápaként ábrázolnak, miközben meglovagolja a hullámokat. Mégpedig egy papa he’e nalu (szörfdeszka) hátán, amelynek legrégebbi darabjait az 1600-as évekből származtatják, és Kaneamuna hercegnő temetkezési barlangjából valók.

A 19. századi – főként – amerikai hittérítők nem tetszésüket fejezték ki a közösségi sport iránt, mivel láthatóvá tette a mezítelen bőrt, valamint mert a helyiek fogadásokat kötöttek, amit szintén bűnös szokásként értelmeztek. Hiram Bingham így számolt be misszionárius közössége és a szörfösök első találkozásáról: „Számos barátunk könnyes szemmel fordult el a látványtól”.

Hamarosan már örömmel számolt be arról, hogy a saját, nyugati játékaik a vad helyi hagyományok helyébe léptek. 1847-ben Bingham megjegyezte: „a szörfdeszka-használat visszaszorulása és hanyatlása, mint civilizációs előny, az erkölcsösség, az ipar és a vallás növekedésével magyarázható”.

Bingham állításával ellentétben a szörf szerencsére sohasem ment ki teljesen a divatból, sőt a századforduló előtt újjá is éledt. Az újságírók kiemelték, hogy egyrészt három hawaii hercegnek köszönhető mindez, akik 1885-ben lenyűgözték a kaliforniaiakat tudásukkal. Másrészt nagy szerepe volt még Ka’iulani hercegnőnek is, aki a briteknek mutatta be a különleges sportot, amikor a La Manche csatornában szörfözött. Tragikus módon 23 éves volt csupán, amikor 1899-ben – néhány évvel azt követően, hogy az Egyesült Államok annektálta Hawaiit – reumában elhunyt.

A lavinát (pontosabban a hullámokat) már nem lehetett megállítani, és a 20. században a szörf meghódította a világot. Emlékezetes pillanat volt, amikor 1915-ben az ausztráliai Sydneyben Kahanamoku herceg, hawaii születésű olimpiai bajnok – akit a modern szörfözés atyjának is szoktak nevezni – a 15 éves Isabel Lethamnak mutatta be a hullámlovaglás csínját-bínját. Pontosabban a nyakába kapta, és úgy szörföztek. Az 1890-es születésű herceg az 1912-es stockholmi, az 1920-as antwerpeni és az 1924-es párizsi olimpián is szerzett egy-egy aranyat úszásban.

Természetesen nem Isabel volt az első ausztrál, aki szörfözni kezdett, ám ő a legismertebb ma is. A lány később Kaliforniába költözött, ahol főként úszásoktatással foglalkozott, valamint megpróbálta megtanítani az amerikaiakat azon ausztrál fogásokra, amelyek a szörfös balesetek utáni mentéseknél hasznosnak bizonyultak. Mindezeket a kissé kirekesztő nevű, ausztráliai Manly Life Saving Clubban sajátította el, ahonnan azonban végül kizárták, a magyarázat szerint „nem lesz képes kezelni a viharos tenger jelentette feltételeket”.

A második világháború alatt és után a szörf a fehér középosztálybeli fiatalok népszerű szórakozásává vált. Tucatnyi dal és televíziós film és sorozat szólt róluk, a leghíresebb filmek a Gidget nevű szörföslány és partnere, Moondoggie főszereplésével készültek. Gidget bár egy kitalált karakter volt, sok elemet kölcsönöztek a malibui Kathy Kohnerről, aki a való életben is szelte a hullámokat.

Az 1960-70-es évekre a férfi szörfös képe vált egyeduralkodóvá, holott a 19. század végi és a 20. század eleji elterjedését még női hawaii szörfösöknek is köszönhetjük. Például Rell Sunnak, aki négy éves korában állt először deszkára az Oahu szigetbeli Makaha mellett. Mikor elég időssé vált, versenyezni kezdett, ám nem a hölgyek, hanem a férfiak között mérettette meg magát. A Mahaka királynőjeként is emlegetett lány lett Hawaii első női életmentője is.