A higiénia hiánya és a korabeli ipar is közrejátszott a középkori városok legendás bűzében
0000. 0. 00:00 Múlt-kor
A város ütőere és pöcegödre
A nagyobb városok a folyók mentén alakultak ki és növekedtek nagyra már a középkorban is, ez azonban nem jelentette azt, hogy az ivóvizet is innen vették. London esetében a Temze vize is ihatatlan volt a szennyezés miatt. Az ivóvizet a Great Conduit nevű földalatti csatorna vitte a Tyburntől a városba.
A folyóba viszont minden bekerült, amit nem tudtak hová tenni. A temetetlen halottakat csakúgy a folyóba vetették, ahogy a mészárosok és a hentesek munkájának melléktermékeit. A városnak így lényegében a szemetese lett a folyó, a feleslegessé vált hulladék jelentős része a Temzében végezte.
Mindebből arra lehetne következtetni, hogy a folyó élővilága lényegében kihalt, ám a középkori forrásokból azt olvashatjuk ki, hogy nagyon is komoly halászat folyt rajta. A halászatot London város természetesen szabályozta, viszont a középkori polgárok asztalára kerülő halnak csak egy kis része volt helyi, a feltárt csontmaradványok alapján a többség tengeri eredetű volt.
A hulladéklerakó mellett egyéb célokra is használták a folyót. Richard Whittington londoni polgármester építtette a Temze fölé azt a 128 ülőhelyből álló nyilvános vécésort, amelyet Whittington's Longhouse-nak neveztek el a londoniak. 1421-től kezdett el működni, és koedukált volt, a fele a férfiaknak, fele a nőknek lett kijelölve.
London egyébként a Temzével szerencsésebben járt, mivel a tenger közelsége miatt a folyón naponta kétszer érkezett a dagály. Ez azt is jelentette, hogy a beáramló tengervíz felhígította és kimosta a szennyezett folyóvizet. Más városok, amelyeknek a folyója távolabb volt a tengertől, nem voltak ilyen szerencsések, és a folyóvíz csak egy újabb szagforrást jelentett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
