A gyepűtől az Őrségig – videó mutatja be, hogyan működött a középkori magyar határvédelem
2017. február 16. 11:04
A kisfilm az Őrség név eredetéről szól: hogyan őrizte meg – a magyar nyelvterületen egyedülálló módon – egy kistáj a korai magyar határvédelem emlékét. A letelepedés és államalapítás idején ugyanis a magyar szállásterületet széles lakatlan és többnyire járhatatlan sáv, régi magyar nevén gyepű vette körül, ahol a megerősített átjárókat katonáskodó népek, úgynevezett őrök ellenőrizték. A határvédelemnek ez az ősi formája a 12. század második felétől indult bomlásnak, amikor az országhatár mentén kővárakat kezdtek építeni, és az addig lakatlan vidék lassan benépesült.
Az őrök közösségei a legtöbb helyen beolvadtak a helyi nemesi vagy jobbágyi társadalomba, Vas megye délnyugati részén azonban mint királyi népek viszonylag sokáig megőrizték önállóságukat. A Zala és a Kerka folyók forrásvidékén élő királyi őröket és földjeiket csak a 14. század végén adományozta el Zsigmond király a viszonylag távoli Németújvár birokosainak, de bizonyos fokú különállást – már csak a távolság okán is – ezután is megőriztek. Az egykori őrök földjét mint az uradalom önálló kerületét ekkortól kezdték Őrségnek nevezni, s ezt a nevet használják napjainkban is, ha már egy kicsit kiterjesztettebb jelentésben is Vas megye délnyugati szegletére.
A Mit őriztek az őrök az Őrségben című rész az őrök és kései leszármazottaik újabb és újabb harcait mutatja be, melyeket az országért és saját – vélt vagy valós – jogaikért folytattak. Ez a folyamatos harc, ha úgy tetszik a harcos múlt az Őrség identitásának egyik fontos eleme: kezdetben őrizték az őrök az ország határát, aztán eladományozásuk idején próbálták megőrizni kiváltságos helyzetüket, később – amikor az Őrség is a török elleni végvárrendszer része lett – a pogánytól védték a kereszténységet, a reformáció és ellenreformáció idején pedig saját protestáns hitüket igyekeztek őrizni. Ez a sok harc és méltánytalan sérelem fogalmazódik meg az őrségiek történelmi hagyományában a dicső múlt, az elvesztett kiváltságok és a remélt nemesi szabadság képében. A jobbágyfelszabadítással ugyan mindez elvesztette a gyakorlati jelentőségét, de bizonyos szempontból mégis mind a mai napig nagyban meghatározza az őrségi emberek gondolkodását.
Őriszentpéter Város Önkormányzata 2015-ben eredményesen szerepelt a Nemzeti értékek és hungarikumok gyűjtésének és népszerűsítésének támogatására kiírt pályázaton és hajtotta végre az Őriszentpéter kincsei című, a helyi értékek felkutatására irányuló programját. A projekt folytatásaként 2016-ban a szlovéniai Hodos Községgel együttműködve történelmi tájegységünk, az Őrség kincseinek a feltárását valósította meg neves szakértők bevonásával.
A projekt keretében az Őrség történetéről egy két részes animációs dokumentumfilm készült, a szakértői munkák eredményeit pedig két hosszabb lélegzetvételű tanulmány mutatta be, amely ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy milyen elképesztő értékgazdagság található hozzánk karnyújtásnyi közelségben. A filmek célja a tájegység történelmi gyökereinek bemutatása, és természetesen ezáltal a – többnyire természeti értékeiről és népi építészeti emlékeiről ismert – vidék imázsának építése.
A Digitális Legendárium által készített két kisfilm nagyban segítheti, hogy a kívülállók igazán megértsék ennek az egyedi történelmi tájegységnek a lényegét, de bizonyára hozzájárulhat ahhoz is, hogy az őrségiek megőrizzék évszázadok alatt kialakult önazonosságukat. A filmeket először a projektzáró konferencián mutatták be térségi szereplőknek, a nagyközönség előtt pedig az Őrség második legnagyobb rendezvényén, az Őrségi Tökfesztiválon debütált 2016 szeptemberében.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
