A fukar Fugger, aki Habsburg királyt ültetett a magyar trónra

2017. szeptember 14. 14:37 MTI

A bankárdinasztia őse egy grabeni szegény takács, Hans Fugger volt, aki az 1360-as években telepedett le Augsburg városában, s a céh megbecsült tagja lett. Fia, Jakob már nem érte be ennyivel: átlépett a kereskedők céhébe, már nem készítette, hanem árulta a szöveteket, s idővel bankárkodással is foglalkozni kezdett. A Fuggerek felemelkedésére az ő fia, az ifjabb Jakob (1459-1525) alatt került sor, aki méltán érdemelte ki a Gazdag jelzőt.

Jakob Fugger építette ki a família nemzetközi kapcsolatait: ügyletelt a Mediciekkel, a Habsburgokkal kötött megállapodásai révén részesedéshez jutott az örökös tartományok bányáiban, s miután a sziléziai és magyarországi bányákat is megszerezte, gyakorlatilag monopolhelyzetbe került az európai rézkereskedelemben. Őt gazdagította a Németországba hajtott magyar szarvasmarhák eladása, a pápai Kúriában ő finanszírozta a Svájci Gárda felállítását, cserébe bérbe vehette a pénzverést, és hatalmas bevétele származott a sokakat felháborító, a lutheri reformációt elindító búcsúcédulák árusításából is.

A pénzt ügyesen forgatta: főnemeseknek és uralkodóknak nyújtott kölcsönöket, egyebek között V. Károly német-római császárrá választása érdekében is tetemes összeget „fektetett be”, amit a hálás uralkodó spanyolországi bányajogokkal viszonzott. Fugger bőkezű is tudott lenni: alapítványokat hozott létre és ő építtette a világ első „szociális lakótelepét”, a híres Fuggereit, mivel azonban híre annyira rossz volt, az emberek ezt csak lelkifurdalása megnyilvánulásának tartották.

A „Gazdag” Fugger gyermektelenül halt meg, s utódjának Antont, egyik bátyja gyermekét tette meg. Anton a legjobb nevelést kapta, majd Itáliában és Franciaországban tett szert tapasztalatokra. Rómában a családra nem jellemző módon még veszteséges ügyletekbe is keveredett, de bácsikája ezt elnézte neki. A bankház vezetését 1525-ben vette át, s tovább gyarapította a vagyont, olyannyira, hogy a Fuggerek egy időben a Német-Római Birodalom vagyonának egytizede fölött rendelkeztek. Anton alatt lett a Fugger-ház V. Károly legnagyobb hitelezője. A legenda szerint még azt is megengedhette magának, hogy amikor a nála vendégeskedő császár arra panaszkodott, hogy fázik, egy adóslevelével gyújtotta meg a tüzet a kandallóban, hisz maradt még elég adóslevél a maga korában a világ leggazdagabb emberének tartott Anton ládájában.

Anton, akinek sógornője a Thurzó-családból származott, a magyar történelmen is nyomot hagyott. Amikor a mohácsi csata előtt II. Lajos király megpróbálta visszaszerezni a felvidéki rézbányákat, szabályszerű pénzügyi bojkottot szervezett ellene, amivel csak nehezítette a török ellen készülődő ország helyzetét. Lajos halála után ő „finanszírozta” a Habsburg-házi I. Ferdinánd magyar királlyá választását. Jellemző, hogy a Fuggerek ekkor már olyan népszerűtlenek voltak az országban, hogy nevük - persze csöppet sem hízelgő módon - a köznyelvbe is bekerült, és a fösvény embereket utánuk nevezik fukarnak. Anton gyermekei célszerű kiházasításával igyekezett a család jövőjéről gondoskodni, a ház az ő 1560. szeptember 14-én bekövetkezett halálakor állt befolyása és gazdagsága tetőfokán.

A Fuggerek a 16. század végétől már nem játszottak olyan fontos szerepet, mint korábban, bár a bankház ma is működik. A nem alaptalanul rendkívül pénzéhesnek tartott Fuggerek rendkívül gyors és hatékony hírszerző hálózatot működtettek, és az így gyűjtött információk révén győzték le versenytársaikat. Nevükhöz fűződik a hármas könyvelés feltalálása és alkalmazása is.