A fekete Buffalo-katonák, akik átkerekeztek a Vadnyugaton
2022. június 29. 19:20 Múlt-kor
Úttalan utakon, hóban-fagyban
A következő évre Moss és emberei készen álltak a St. Louis-ig tartó, jóval hosszabb útra. A művelet jelentős előkészítést igényelt, beleértve az élelmiszer- és alkatrészkészletek feltöltési menetrendjének és helyszíneinek kijelölését is. Az 1897-es útra Moss már húsz emberrel indult, valamint kiegészítette a csapatot egy orvossal és a Daily Missoulian egy újságírójával is. Utóbbi cikkeit szerte az országban közölték a lapok, részletesen beszámolva a közönségnek a nem mindennapi útról.
Moss jelentésein kívül a riporter, Edward H. Boos tudósításai a történelmi jelentőségű út egyedüli ismert leírásai. (Minden törekvés ellenére a kutatók nem találtak a Vaslovasoktól maguktól írásos feljegyzéseket.) Mindkét forrás beszámolóit erősen átitatják a kor faji sztereotípiái és rasszista megközelítése, gyakran kiemelik például a fekete katonák által használt köznyelvi formákat.
A Daily Missoulian július 17-i számában Boos leírta, hogy a kerékpárosok hogyan tekertek „hegyi utakon, kaktuszföldeken és szekérnyomokban”. Hozzátette: „Ez egy hatalmas utazás volt, számtalan nehézséggel övezve, amelyek közül a szakadatlan esőzés csak egy volt. Kevés baleset következett be, és azok is jelentéktelenek voltak. A fiúk nem késlekedtek a szórakozás kedvéért, és keményen hajtottak, hogy jó időt érjenek el. Az egész világ figyelte az eredményt.”
Az útvonal összesen öt állam: Montana, Wyoming, Dél-Dakota, Nebraska és Missouri erdein és sivatagjain át vitte a kerékpárosokat. Sebes vizű folyókon kellett átgázolniuk, sokszor a biciklijüket a fejük fölé emelve, vagy épp a vasúti síneken kellett haladniuk, hogy ne ragadjanak bele a kerekeiket elnyelő mély, ragacsos sárba.
„Rendkívül kimerítő volt számukra” – mondja Erick Cedeño extrém kalandkerékpáros, aki a 125. évforduló alkalmából megismétli a Vaslovasok útját. Július 24-én, a megérkezésük évfordulóján tervez St. Louis-ba érkezni. „Van egy szakasz közvetlenül a montanai Helena előtt, ami 19 kilométer folyamatos emelkedő. Nagyon fárasztó… A legtöbb katona csak rövidebb távokon gyakorolva tanult kerékpározni. Az igazán elképesztő rész az, hogy képesek voltak ezt a 3000 kilométert egysebességes kerékpáron megtenni.”
Még magasan jártak a Sziklás-hegységben, amikor egy júniusi hóvihar elkapta a csapatot, beterítve sátraikat; a reszkető katonáknak órákat kellett várniuk, hogy a hó elolvadjon, és tovább tudjanak tekerni. A jelenet erős hatással volt a megemlékezéseket idén szervező Bobby McDonaldra, aki az Orange Megyei Fekete Kereskedelmi Kamara elnökeként és a 9. & 10. Lovasezred – Buffalo-katonák Nemzeti Szövetségének tagjaként az elmúlt hónapokban sokat utazott Kalifornia és Montana között az évfordulót előkészítve. Májusban Fort Missoulában nagyon meglepte az időjárás hirtelen, szeszélyes változása.
„Havazott” – mondja McDonald, akinek apja a 24. gyalogezredben szolgált a II. világháborúban és Koreában. „Ekkor értettem meg igazán. Ezeknek a fiúknak ezt kellett kibírniuk. Rájöttem, milyen hatalmas eredményt is értek igazából el.”
A Vaslovasok által használt kerékpár replikája Fort Missoulában
Június végén és július elején a Vaslovasok extrém hőséggel és az ivóvíz hiányával néztek szembe a nebraskai prérin. Többen, köztük Moss is, betegek lettek, miután az ivóvíznél magasabb pH-jú lúgos vizet ittak, és vonattal kellett a csoport után menniük. Moss így írt a hadügynek szóló jelentésében: „Súlyosan megszenvedtük a hatását. Több száz mérföldnyi távon az Államokon keresztül kizárólag a vasúti ciszternákból lehetett iható vízhez jutni.”
Az esetek túlnyomó részében a fáradságos útra vállalkozó Buffalo-katonákat meleg fogadtatásban részesültek az útjukat követőktől. Azonban ahogy egyre délebbre jutottak, egyre többször szembesültek faji megkülönböztetéssel. Missourihoz közeledve, mely állam csak 1865-ben törölte el a rabszolgaságot, több farmról is elküldték őket, amikor szállást kerestek.
„Az útjuk végére érő kerékpárosokat fogadó lelkesedés nem párosult egyenlő bánásmóddal” – írta Alexandra V. Koelle egy 2010-es, a Western Historical Quarterlyben megjelent cikkében. „Míg útközben a katonák együtt főztek, ettek és aludtak, St. Louis-ban az expedíció fehér és fekete résztvevői külön helyen étkeztek: a tisztek a Forest Park-i College Hotelben, a közkatonák pedig a biciklitárolóban.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
