A csonka ujjú magyar apáca titka – ki és miért amputálta a kezét?
2020. április 5. 10:37 Kristóf Lilla Alida
Rejtélyes írás
A második patológiai vizsgálat az antropológusok véleményével vág egybe: a kéznek valamennyi nedvességet még tartalmaznia kellett, de inkább már kiszáradt állapotában történt a csonkolás. Mindez az ujjaknak jóval a halált követően való eltávolítását tételezi fel. Az eltávolítást végző személy nem lehetett szakember, szakszerűségnek nyoma sincs. Betegségre vagy olyan patológiás elváltozásra utaló jel nem figyelhető meg, amely amputációt tett volna szükségessé.
Az etnográfusok véleményét, miszerint a koporsó a feltárásig bolygatatlan volt, így közvetlenül a halált követően történhetett a csonkolás, az első patológiai szakvélemény látszik igazolni. Összehasonlítva Tridentina Róza Ciánia esetét a három XVIII. században boncolt tetemmel, jól látható a különbség a vágások nyomait illetően. Míg az előbbinél inkább tépés figyelhető meg felrostozódással, addig az utóbbiaknál jól körülírható, határozott metszési, vágási nyomok láthatók, amelyek a mumifikáció következtében kissé összehúzódtak.
A két szakvélemény tehát részben ellentmond egymásnak, de az bizonyossá vált, hogy az eltávolítás post mortem (a halált követően) történt, valamint hogy a végtagon egyaránt vannak vágási, tépési és szakítási nyomok.
A csonkolás indítéka mellett az is rejtély, hogy a két ujjmaradvány miként került a múmia bal lábához papírba tekerve, amelyen ráadásul kézzel írott szöveg van (mint említettem, a feltárást végző etnográfusok határozott véleménye szerint a koporsó bolygatatlan volt). A kéziratot tartalmazó papír 5–10%-át lehetett megmenteni; a rajta lévő szöveg töredékes, olvashatatlan, csak pár szó maradt meg teljes egészében, egyetlen teljes mondatot sem lehet kivenni belőle. A nyelvészeti vizsgálatokból megállapítható, hogy szlovakizálódott cseh nyelven írták, amelyben középszlovák elemek is vannak.
Mindazonáltal a szöveg egy részében folytonosság figyelhető meg, amiből annyi kivehető, hogy valaki az összegyűjtött pénzével van eltemetve. Az igevégződések, névszóragok szerencsétlen módon sehol nem olvashatók, így nem lehet megállapítani, hogy hímnemű vagy nőnemű személyre vonatkozik-e a szöveg, s az sem derül ki egyértelműen, hogy az egészet egyes szám első személyben írták-e. Az írásmód alapján meglehetősen műveletlen ember lehetett, aki ezt írta.
A papírmaradvány restaurálásának eredménye volt – az állagmegőrzésen túl –, hogy kiderült: a másik oldalon is vannak írásnyomok (annyira halványan, hogy semmit sem lehet kiolvasni belőlük). Az is kiderült, hogy ez a papírmaradvány egy nagyobb lap része, amelyen feltehetően hosszabb szöveg szerepelt.
Tridentina Róza Ciánia esete nagyon sok kérdést nyitva hagyott. Nem tudjuk biztosan, hogy mikor és miért távolították el két ujját a bal kezéről. Nem ismerjük a levélíró személyét; nem tudjuk, hogy ő maga volt-e, aki így hagyott üzenetet az utókornak, vagy valaki más írta a szöveget. Az is lehetséges, hogy a papírmaradvány nem áll közvetlen összefüggésben a benne talált végtagmaradvánnyal (talán egyszerűen csak ez akadt a keze ügyébe annak, aki becsomagolta, majd a holttest lábához helyezte a két ujjat).
Visszatérve Tridentina Róza Ciánia személyéhez: sem a halotti, sem a keresztelői anyakönyvekben nem szerepel a neve, váci származása ezzel kizárható. Családneve kapcsán felmerülhet, hogy a „Tridentina” esetleg a német „Dreizahn” családnév latinizálása. Bár öltözéke és neve alapján apáca volt, nem sikerült kideríteni, hogy melyik szerzetesrendhez tartozott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
