A börtönteóriától a szifiliszig: miért vakult meg Wesselényi Miklós?
2022. június 12. 16:30 Történelmi Szemle, Múlt-kor
Mit mutat a boncolás?
A történész a német eredetiben szereplő „schwarze Staar” szókapcsolatot tévesen fordította szürkehályognak, ugyanis a korban ezt a kifejezést nagyon általánosan, minden olyan esetben használták, amikor a szem betegségét nem tudták külső vizsgálattal megállapítani. Korábban már említettük, hogy a Magyar Orvostörténeti Társaság 1971-ben konferenciát rendezett Wesselényi Miklós megvakulásának okáról. A bevezető előadást tartó Karasszon Dénes új forráson alapuló új elmélettel állt elő. 1968-ban, az Orvostörténeti Közleményekben Réti Endre publikálta azt a levelet, amit Korányi Sándor írt 1935-ben Magyary-Kossa Gyulához, átadva neki apjának, Korányi Frigyesnek orvostanhallgató korából származó feljegyzését Wesselényi Miklós 1850. április 24-i boncolásáról.
A báró Barabás Miklós 1836-os festményén
A boncolást Arányi Lajos végezte, a hivatalos jegyzőkönyv azonban elveszett. A levél legérdekesebb része egészen új megvilágításba helyezte Wesselényi szembajának eredetét: „A koponya rendes, a kemény kér edényei kitágultak, vérdúsak, az agy állománya rendes, az agy alapján a tobozmirigy /:glandula pituitaria:/ 3 vonal vastag és egy rézgaras nagyságú, úgy hogy általa a lát-telepek /:thalami:/ nyomottak s’ innen a vakság…”
Tehát a boncoláson részt vevő orvostanhallgató szemtanú naplója szerint Wesselényi szembaját hypophysis tumor okozta. Ezen erős bizonyíték mellett Karasszon szerint ezt az elméletet erősíti az is, hogy a daganatokkal kapcsolatban nagyon sok diagnosztikai tévedést tártak fel a 19. század első felében, illetve hogy Wesselényi orvosai még nem ismerhettek számtalan olyan felfedezést, ami segítette volna a helyes diagnózis kialakítását. A boncolásról szóló beszámoló arra is választ adhat ezen elmélet alapján, hogy a végtagfájdalmak nem tabes dorsalis, hanem köszvényes betegség következményei.
A legrészletesebb tanulmányt Wesselényi megvakulásáról Dr. Bíró Imre írta, aki a báró szembajával kapcsolatos addig megjelent kutatásokat is bemutatta. Ő egyértelműen cáfolta a Karasszon Dénes által bemutatott hypophysis tumor elméletét. Már egy másik hozzászóló, Dr. Miskolczy Dezső is felfedezett ellentmondásokat a boncolást végignéző, majd naplójában azt bemutató fiatal orvostanhallgató leírásában, de ő még nem kérdőjelezte meg a tumor elméletét, hanem a daganat pontos fajtájának meghatározására tett kísérletet.
Bíró Imre szerint a szöveg ellentmondásai (például a latin és magyar szakkifejezések felcserélése) mellett a tumorelmélet ellen szól, hogy Wesselényinek ez esetben olyan tüneteket is észre kellett volna vennie, amilyeneket a magát folyamatosan vizsgáló és betegségeit pontosan dokumentáló báró biztosan lejegyzett volna. Emellett a tumor okozta megvakulást nem támasztja alá a két szem különböző időszakban történő elsötétülése és az átmeneti javulások ténye sem. A Wesselényi Miklós megvakulásával kapcsolatban felmerült több elmélet (szürkehályog, nyitott zugú zöldhályog, látóideg-sorvadás és tumor) közül Bíró több elméletet cáfolva legvalószínűbbnek azt tartja, hogy szifilisz következtében kialakult gerincvelő-sorvadás okozhatott látóideg-sorvadást, s ez vezetett a látásvesztéshez.
Új források a báró tollából
Az orvostörténeti konferencia óta eltelt mintegy ötven évben egyetlen újabb tanulmány született Wesselényi betegségei kapcsán: Csoma Borbála írt a báró gräfenbergi fürdőben eltöltött időszakáról, a Priessnitz-féle vízkúrához való viszonyáról és szembajáról egy tanulmányt, amihez csehországi levéltári kutatásokat is végzett, s a jeseníki levéltárban több, Wesselényi által a fürdő vezetőjének, Priessnitznek írt levelet is talált, amelyeket cikkében publikált. Az öt levél közül számunkra az időben legkorábbi, 1838. július 29-én, Krassóban kelt levél a legfontosabb, melyben Wesselényi először kereste fel Priessnitzet, s kért tőle felvilágosítást arra vonatkozóan, hogy gyógyintézetében tudja-e fogadni. A báró ebben a levélben részletesen beszámolt egész kórtörténetéről, kitérve szembajára is:
A Wesselényi-dombormű a pesti ferences templom északi falán. Holló Barnabás (1865–1917) alkotása (1895)
„Mostani állapotom kezdete 1824-től vehető. Akkortájt viszkető kiütést kaptam. […] A bal szemem időről időre elsötétedett. […A] bal szemem elsötétedése egyre gyakrabban jelentkezett és a fejfájások is egyre gyakrabban beálltak. […] Jelenleg a legfőbb bajom, hogy a bal szemem ismét elsötétedik, és egyre többet veszítek a látásomból. Eleinte csak igen erős megerőltetés után jelentkezett e baj, olvasás vagy írás után, avagy nagyon üres gyomorral, de pihenés és elegendő étel elfogyasztása után teljesen elmúlt, és ugyanolyan jól láttam, mint a másik szememmel. Egyre gyakrabban lépnek fel ezek a bajok és egyre erőteljesebben. Az elmúlt évben már nem tudtam e beteg szememmel sem olvasni, sem írni, ám néha kitisztult, de igazán jól már sohasem láttam vele. Utolsó betegségem óta szinte semmit sem látok, csak gyenge fényt, de azt is csak a szemem bal felében, ami közvetlenül a szemem előtt van, azt egyáltalán nem látom.
Fájdalmaim nincsenek, régebben sem fájt tulajdonképpen semmim, de akárcsak most is – ahogy írok – hosszabb írás és olvasás után lép fel egy fájdalom a szemfenéken, ami aztán az egész fejemre kihat. A szemem most egyébként tiszta, legtöbbször azonban véraláfutásos. A kristály lencsében semmi sem látszik, nem olyan, mint a szürke hályognál. A fény is keresztülmegy a szememen – akárcsak az egészséges szemen – [a pupilla] sötétben kitágul, fényben pedig összehúzódik. Nagyon nyugtalanító azonban, hogy néhány hónap óta már a jobb szememben is észreveszek egy kis elsötétedést, persze jelentéktelen, de mégis annyira, hogy nem látok jól. A fejfájások is gyakran jelentkeznek, de nem tartósak. A fent említett betegségek okát a mercurial-készítmények túlságosan gyakori élvezetében látom, amelyeket hosszabb időn keresztül szedtem. Ezeket ajánlották a gyakran jelentkező eldugulások leküzdésére. – 1824 előtt is igen sokat szenvedtem ettől a bajtól. Fertőzést is gyakran kaptam, de az a meggyőződésem, hogy igen alaposan kúráltak, kigyógyítottak és jelenleg semmiféle venerikus baj nem létezik a testemben.”
A forrás egyértelműen megerősíti Wesselényi szifiliszes voltát, s azt is megtudjuk, hogy a betegség ellen higanykúrával kezelték. Nem egyértelmű, hogy a betegséget mikor kapta el először, de az 1824-es évszám, mint állapotában jelentős változást hozó időpont háromszor is előfordul a levélben. Míg az orvostudományban komoly vita alakult ki a báró halála utáni bő száz évben szembajának eredetéről, addig ő maga – levelei tanúsága szerint – lényegében ugyanarra az eredményre jutott, mint később a szakemberek. Priessnitzhez írt, fent idézett, 1838-as levelében a szembaj kialakulását a szifiliszre szedett gyógyszerek mellékhatására vezette vissza, egy Deákhoz írt levelében pedig a látóidegek folyamatos elhalásaként írta le a betegség menetét: „Diagnosisom nyilvánosabb, hogy sem abban csak egy pillanatig is kétségeskednem lehetne; mert ugyanis bajom semmi nem egyéb, hanem a látóidegnek (Retina) lassankint történt s nemsokára teljesen bekövetkező elhalása.”
Priszlinger Zoltán: Egy betegség hétköznapjai. Wesselényi Miklós szembaja és vaksága naplóbejegyzései tükrében című tanulmánya a Történelmi Szemle 2018/1. számában jelent meg. Az alábbiakban egy hosszabb részletet olvashatnak a munkából, a teljes írás ide kattintva érhető el!
https://tti.abtk.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz2018-1/Priszlinger.pdf
Támogasd a 
szerkesztőségét!
