3000 háborús bűnöst állíttatott bíróság elé az első számú nácivadász

2015. szeptember 20. 12:08 MTI

Az akkor az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó, galíciai Buczaczban (ma Bucsacs, Ukrajna) született 1908. december 31-én. Apja, aki az oroszországi pogromok elől menekült ide, az első világháborúban elesett. Özvegye és gyermekei a harcok elől Bécsbe menekültek, majd a front elvonulása után, 1917-ben hazatértek. Wiesenthal lengyel nyelvű gimnáziumba járt, majd Prágában szerzett építészmérnöki diplomát (az akkor Lengyelországhoz tartozó lwówi egyetemre a zsidó hallgatók számát előíró kvóta miatt nem vették fel.) Ezután Lwówban (korábban Lemberg, ma Lviv, Ukrajna) élt és dolgozott 1941-ig, amikor a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót. Zsidó származása miatt több koncentrációs tábort is megjárt, sokszor a csodával határos módon menekült meg az agyonverés, kivégzés, éhenhalás elől. 1945. május 5-én, amikor az amerikai páncélosok felszabadították a mauthauseni lágert, a 180 centiméter magas Wiesenthal súlya alig 45 kilogramm volt. Felesége, akit ugyancsak elhurcoltak, túlélte a holokausztot, de kettejük családjából csaknem száz ember pusztult el.

Wiesenthal a második világháború után határozta el, hogy életét a borzalmakért felelős bűnösök felkutatásának szenteli. Az adatgyűjtést a túlélők beszámolóival kezdte, és csaknem száz SS-hóhér nevét gyűjtötte össze. Az amerikai hadsereg háborús bűnöket kivizsgáló részlegénél folytatta a bizonyítékok gyűjtését, majd egy évig az amerikai hírszerzésnek dolgozott, adatait felhasználták a náci főbűnösöket felelősségre vonó nürnbergi perben is. 1947-ben Linzben hozta létre a Zsidó Történelmi Dokumentációs Központot, hogy információkat gyűjtsön a náci háborús bűnösök pereihez. A hidegháború éveiben azonban sem az amerikai, sem a szovjet fél nem érezte szükségét az újabb jogi eljárásoknak, és a központ 1954-ben beszüntette működését. Wiesenthal jótékonysági szervezeteknek dolgozott, de folytatta kutatómunkáját is, mert úgy érezte: tartozik ezzel az áldozatok emlékének. Új dokumentációs központját 1961-ben nyitotta meg Bécsben, a működési költségeket jelentős részben adományokból teremtette elő.

Állítása szerint az ő értesülései segítettek 1960-ban az európai zsidóság megsemmisítését irányító Adolf Eichmann nyomára bukkanni. Több nyomozás indult az általa szolgáltatott adatok alapján, így fogták el 1963-ban az Anne Frankot letartóztató Karl Silberbauert, valamint a treblinkai és sobibori hóhért, Fritz Stanglt. Ő leplezte le azokat az SS-tiszteket, akik a 150 ezres lwówi zsidóság kiirtásáért feleltek, és a majdaneki lágerben legyilkolt több száz gyermek halálában bűnrészes Hermine Braunsteinert is segített kézre keríteni. Az általa vezetett központ részt vállalt a római hóhér, Erich Priebke felkutatásában is.

Wiesenthal működése révén mintegy háromezer háborús bűnöst állítottak bíróság elé, archívuma 160 ezer náci gyilkos adatait tartalmazza. A legtöbb esetben ő maga nem nyomozott, csak gyűjtötte, összesítette és elemezte az információkat. 1977 óta Los Angelesben is működik Wiesenthal Központ és Múzeum, ezenfelül Jeruzsálemben, Párizsban, New Yorkban, Torontóban és Buenos Airesben is létrejöttek helyi fiókintézetek. Wiesenthal 2001-ben bejelentette visszavonulását, az általa alapított szervezet azonban folytatja a munkát. Közép-Európában Utolsó esély elnevezéssel indítottak programot a még élő háborús bűnösök felkutatására, ezt követően bukkantak az Ausztráliában élő Zentai Károly (Charles Zentai) nyomára, akit azzal vádoltak, hogy 1944-ben részt vett egy zsidó fiatalember meggyilkolásában.

Wiesenthal idős kora ellenére 2002-től haláláig még részt vett a Holokauszt Tanulmányok Bécsi Wiesenthal Intézete (VWI) tudományos koncepciójának kidolgozásában, az intézmény 2009 őszén kezdte meg működését. Munkája miatt számos fenyegetést kapott, 1982-ben bomba robbant a házában. Kritikusai is szép számmal akadtak, azzal is vádolták, hogy meghamisította az életrajzát, sokan visszatetszőnek találták, hogy fél évszázados bűnökért aggastyánokat állíttatott bíróság elé és összekülönbözött a szintén holokauszt-túlélő, Nobel-békedíjas Elie Wiesellel is. Ő azt hangoztatta: nem a bosszú, hanem az igazság vezérli, a bírálatokra pedig azt válaszolta: "Nem szabad megengedni, hogy náci gyilkosok, bármilyen öregek is, önmagukkal megbékélve haljanak meg". Hozzátette: "Azok szája vagyok, akik már nem tudnak beszélni". A 2005. szeptember 20-án Bécsben elhunyt Simon Wiesenthal életéről A gyilkosok köztünk vannak címmel készült film. Számos könyvet adott ki életéről, tevékenységéről, visszaemlékezéseit Az igazság malmai címmel 1989-ben írta meg. Magyarországon a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány 2008 óta ítéli oda a Wiesenthal-díjat a magyarországi holokauszt emlékének megőrzéséért végzett önkéntes, civil tevékenységért.