Megvan az impresszionizmus percre pontos születési dátuma
2014. augusztus 26. 12:12
A 19. század utolsó harmadának legnagyobb hatású művészeti irányzata 1872. november 13-án reggel 7:35-kor született. A Texasi Állami Egyetem asztrofizikusa Claude Monet híres, a mozgalom nevét adó képét vizsgálta meg, s festésének pontos időpontját az időjárás, a széljárás, a dagály, valamint a napkorong horizonthoz viszonyított helyzete alapján számította ki.
Szegényes tudás, mocskos vászon
Monet A felkelő nap impressziója című képe Le Havre kikötőjét ábrázolja. A tengerparti hotel ablakából kinéző festő az érzéki benyomást, vagyis a látvány rá gyakorolt impresszióját kívánta rögzíteni a vásznon. Úgy ábrázolta a kikötőt, ahogyan az adott pillanatban látta, pirkadatkor, amikor a felkelő nap fénye elmosta a szilárd körvonalakat. A képnek csak másfél évvel később adott címet Monet, amikor a csoporttá szerveződő festők első közös, önálló kiállításukat tartották Párizsban, a híres francia fotográfus, Nadar, azaz Gaspard-Félix Tournachon műtermében 1874. április 15-én.
Nadar műterme 1860-ban
A tárlaton harminc művész, köztük Renoir, Pissarro, Cézanne, Degas, Sisley és Boudin művei kaptak helyet, azon alkotóké, akiknek kiállítását az Académie des Beaux-Arts (Francia Szépművészeti Akadémia) korábban elutasította. Az akadémia ugyanis akkoriban még a hagyományos realizmushoz, a tompább, kevésbé harsány színekhez, valamint a láthatatlan ecsetvonásokhoz ragaszkodott, és nem volt nyitott az újdonságokra. Habár III. Napóleon utasítására még 1863-ban lehetőséget kaptak a művészek, hogy a Salon des Refusés-ben megmutassák műveiket - ami nem mellesleg nagyobb forgalmat hozott a "hagyományos" festményeket felvonultató tárlatoknál -, az akadémikusok nem pártolták a kibontakozás útjára lépő művészeti ágat.
A több helyről is elutasított művészek végül a saját kezükbe vették sorsuk irányítását, és egy műtermet bérelve önálló kiállítást nyitottak, amelyen 163 művet lehetett megtekinteni. A megnyitó után tíz nappal Louis Leroy drámaíró a Le Charivari című szatirikus lapban éles kritikát fogalmazott meg a festményekről, amelyeket szerinte szegényes tudású alkotóik homályosan, hanyag ecsetkezeléssel mocskos vászonra kentek fel. A gúnyolódó Leroy használta először az impresszionista elnevezést, amely végül a művészi csoportra ragadt.