Halálraítélteken kísérleteztek a megszálló japánok a 30-as években 

2014. július 31. 15:36 MTI

Kínában július elején jelentették be, hogy megkezdik olyan japán háborús bűnösök vallomásának közreadását, akiket a második világháború után katonai bíróság elé állítottak és elítéltek. Az állami archívumok központi hivatala weboldalán negyvenöt japán katona kézzel írt vallomását teszik elérhetővé, a dokumentumokból naponta egyet töltenek fel a világhálóra.

Ucugi Takeo, a japán katonai rendőrség tisztje, aki 1945 végén esett fogságba, 1954-ben fedte fel, hogy egy kínai halálraítéltet maga vitt be a katonai kórházba 1937 novemberében, majd 1938 januárjában ő adott parancsot egy másiknak a kórházba szállítására, a sebész "Ono százados" kezei alá. A harmadik alkalommal Ucugi letartóztatottjai közül egy köztörvényes bűnöző kötött ki a hszincsingi 2-es számú japán katonai kórházban.

Pekingben a múlt hónapban jelentették be, hogy Kína az UNESCO világemlékezet listájára szeretné felvetetni azokat a dokumentumokat, amelyek a 2. világháborúban szexrabszolgaságra ítélt nőkkel kapcsolatosak, mert a kínai történészek és politikusok úgy vélik, ezek részei az egyetemes kulturális örökségnek.

A közelmúltban az is elhangzott, hogy Északkelet-Kínában rekonstruálják a japán hadsereg hírhedt 731-es egységének szinte teljes mértékben elpusztított biológiai laboratóriumát és börtönét, hogy jövőre, a Japán elleni háborúban aratott győzelem 70. évfordulóján megnyithassák a nagyközönség előtt.

A titkos rendeltetésű gigantikus telepen a kutatók kísérleteik nagy részét élő embereken végezték; nem ritkán altatás, érzéstelenítés nélkül operáltak, boncoltak. Több mint 10 ezer ember pusztult el itt, köztük kínai, szovjet, mongol és koreai civilek, hadifoglyok.

Sajtóbeszámolók utalnak arra, hogy a háborús emlékek utóbbi időben történő aktív megjelenítését Kínában azért érzik szükségesnek, mert a japán kormányfő és jobboldali politikusok több ízben megkérdőjelezték a japánok Kínában elkövetett háborús bűncselekményeinek megtörténtét.