Akiknek "nem kellett" a korona
2014. június 3. 14:23
Napóleontól Napóleonig
A francia történelemben a 19. század bővelkedett lemondásokban és lemondatásokban. A forradalom során hatalomra kerülő I. Napóleon - miután gyakorlatilag térdre kényszerítette Európát - 1813 októberében Lipcsénél a népek csatájában súlyos vereséget szenvedett az egyesített orosz-porosz-osztrák-svéd haderőtől. A császárnak ezt követően meg voltak számlálva napjai, a hatodik franciaellenes koalíció győzelme után pár hónappal a szövetséges csapatok bevonultak Párizsba, aminek következtében Napóleon végül - tábornokai követelésére - 1814 áprilisában lemondott a trónról fia javára.
A kis káplárt a közeli Elba szigetére irányították, ahol nem sokáig tartózkodott, ugyanis még egy év sem telt el, amikor a "korzikai szörny" visszatért. Újabb uralma kevesebb mint száz napig tartott, s Waterloo örökre megpecsételte sorsát. A császár hazatérve - látva, hogy a francia nép támogatása már közel sem egyértelmű - levonta a vereség tanulságát. Tudva azt, hogy az osztrák és az orosz csapatok is készen állnak a háborúra, úgy döntött, a további ellenállás hosszú távon kilátástalan, így 1815. június 22-én lemondott a trónról.
III. Napóleon 1852-ben
X. Károlynak, majd Lajos Fülöpnek szintén le kellett mondania a hatalmáról. III. Napóleon bukását Németország felemelkedése okozta. A bukáshoz vezető porosz-francia háborút végül egy spanyol kérés robbantotta ki: 1869-ben a spanyol kormány felajánlotta az ország trónját Hohenzollern-Sigmaringen Lipót hercegnek, I. Vilmos porosz király távoli rokonának. A francia politikusok előtt azonnal egy V. Károly-féle nagy birodalom rémképe öltött fel. A francia diplomácia 1870-ben felkérte az Emsben tartózkodó porosz uralkodót, hogy beszélje le Lipótot a trón elfogadásáról.
A porosz király ezt meg is tette. Bismarck azonban a háború mellett érvelt, ezért az esetről beszámoló "emsi táviratot" úgy fogalmazták át, hogy az sértő legyen Franciaországra nézve. III. Napóleon még azt a szívességet is megtette, hogy július 19-én hadat üzent a poroszoknak. A háború azonban nem tartott sokáig, 1870. szeptember 2-án a körbekerített francia csapatok kapituláltak. A vereség hírére Párizsban szeptember 4-én felszámolták a császárságot, Napóleon lemondott, az új államforma a köztársaság lett. III. Napóleon porosz fogságba került, 1871 márciusában pedig Angliában telepedett le, ahol 1873. január 9-én halt meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
