200 éve született "az anarchizmus pápája"
2014. május 30. 16:03 MTI
Holtig tartó hit a forradalomban
1868-ban anarchista titkos társaságot alapított, s csatlakozott a Marx és Engels által 1864-ben létrehozott I. Internacionáléhoz. Marx nézeteit ugyanakkor bírálta, az általa hirdetett proletárdiktatúrában egy másik népelnyomó rendszer, a centralizált, tekintélyuralmi munkásállam létrehozásának lehetőségét látta. Bakunyin a szociális forradalom fő feladatának a centralizált államok lerombolását tekintette, s felváltásukat a kommunista elveken alapuló közösségek szabad föderációjával.
Zürichben kiadott Narodnoje Gyelo című folyóiratában államellenes programot tett közzé, követelve a magántulajdon eltörlését, a föld átadását a gazdák közösségeinek, a termelőeszközök átadását a munkások társulásainak, a nők egyenjogúsítását a férfiakkal, a házasság és a család intézményének eltörlését. Marxszal folytatott vitája 1872-ben jutott a kenyértörésig, s végül Bakunyint - ha csekély különbséggel is - kizárták az Internacionáléból.
Ezután Svájcban élt és szervezte az olaszországi forradalmi csoportokat. Itt adták ki 1873-ban Államiság és anarchia című művét, melyben összegezte államellenes eszméit, az emberek szabad, független, föderalista szerveződését hirdette a proletárdiktatúra ellenében, egyben végleg szembefordult korábbi demokratikus pánszlávista elképzeléseivel.
Utolsó éveiben egészsége és pénzügyi helyzete egyre romlott, barátai tartották el, de forradalmi hitét 1876. július 1-jén Bernben bekövetkezett haláláig megőrizte. Kollektivista anarchista nézetei nagy hatással voltak a dél-európai, valamint a szláv államok mozgalmaira, annál inkább, mivel ezekben az országokban még elevenen hatott a falusi földközösség hagyománya.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
