Küzdelem a ringen kívül
2014. április 29. 17:17
„Semmi bajom a vietkongokkal. Ők még sohasem neveztek niggernek” – jelentette ki Muhammad Ali egy 1966-ban adott interjúban a vietnami háborúval kapcsolatban. Az olimpiai- és világbajnok bokszoló néhány hónappal később, 1967. április 28-án megtagadta, hogy bevonuljon az Egyesület Államok hadseregébe. Döntésének komoly következményei lettek.
Már az 1950-es években is világosan látszott, hogy az akkor még Cassius Clay néven versenyző fiatal fekete bokszoló óriási tehetség. Beválogatták az 1960-as római olimpiára utazó amerikai csapatba, de annyira félt a repüléstől, hogy majdnem otthon maradt. Végül – egy ejtőernyővel a hátán – mégis elutazott, és 18 évesen a félnehézsúly olimpiai bajnokaként térhetett haza. A fogadtatás azonban meglehetősen hűvösre sikeredett. A sportolót és barátját nem szolgálták ki egy csak fehérek által látogatható louisville-i étteremben, és az – azóta sokak által megcáfolt – anekdota szerint dühében az Ohio folyóba dobta aranyérmét.
A bokszoló 1964-ban szerezte meg első világbajnoki címét profiként, és ugyanebben az évben csatlakozott az Iszlám Népe szektához. A nevét Muhammad Alira változtató sportoló a polgárjogi mozgalom radikális szárnyának vezéralakjává vált, akinek meghökkentő, provokatív kijelentései megosztották az amerikai közvéleményt. 1967-ben már senkit sem ért váratlanul, hogy a muszlim sportoló – főként vallási okokra hivatkozva – megtagadta a hadseregbe való bevonulást.
Egy Alival készült interjú 1969-ből
Ali profi bokszolói engedélyét azonnal visszavonták, és világbajnoki címétől is megfosztották. A profi boksz világába 1970-ben térhetett vissza. Bár a bíróság öt év börtönre ítélte a bokszolót, és tízezer dolláros büntetést szabott ki rá, a Legfelsőbb Bíróság 1971-es döntése értelmében végül nem kellett börtönbe vonulnia. Az 1984 óta Parkinson-kórral küzdő, a szakértők és a közönség többsége által a világ valaha volt legjobb bokszolójának tartott Alit 1999-ben az évszázad sportolójának választották.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
