Batu kán és a szláv favágók
2014. április 11. 14:28 Németh Máté
Szláv favágók és sértett kunok
IV. Béla - aki II. Harcias Frigyes osztrák herceget leszámítva számottevő külföldi segítségre nem számíthatott - előkészületei igen nehézkesen indultak. Voltak, akik még 1241-ben sem vették komolyan a külső támadás veszélyeit, egyesek csak kisebb támadásra és nem egy nagy invázióra számítottak, de olyanok is akadtak, akik a király elé tornyosuló problémát elégedetten vették tudomásul, mondván, hogy így legalább tanul korábbi politikai hibáiból és népét majd jobban megbecsüli.
Az ország nádorának, Tomaj nembeli Dénesnek volt a feladata, hogy az orosz határőrvidéket megerősítve útját állja az előretörő tatároknak. A nádor úgy döntött, hogy a királyság területére való átkelésre alkalmas Orosz kaput (Vereckei-hágó) fenyőkkel, tölgyfákkal próbálja eltorlaszolni. A tatárok számára ez nem tűnt visszatartó tényezőnek, 1241. március 12-én az előttük hajtott több ezer szláv fejszéssel eltakarítatták az akadályokat. A nádor seregét ezt követően könnyűszerrel semmisítették meg, maga Dénes kevés katonájával tudott csak megmenekülni.
IV. Béla a hír hallatán csapatösszevonást rendelt el Pesten, gondjai azonban egyre csak súlyosbodtak, köszönhetően a seregében jelentkező belső ellentéteknek. A tatár csapatokban ugyanis többen kunokat véltek felfedezni, aminek hátterében az állt, hogy több kun fejedelem már korábban behódolt a tatároknak, így azok a támadókat erősítették. Mindenesetre a magyar seregben elterjedt a szóbeszéd, hogy a kunok árulók, aminek következtében a korábban Bélával kiegyező kun fejedelmet, Kötönyt családjával és kíséretével lemészárolták a magyarok. A nomád nép ennek hatására komoly pusztítást hagyva maga után a Balkán irányában elhagyta a királyságot.
A három irányból (észak, dél és kelet) is támadó tatárok egyik előőrse Batu kán testvérének vezetésével március közepén már Pest közelében járt, felégetve Egert és Vácot. Az ezt követően hátráló csapatokat IV. Béla üldözőbe vette, seregével kelet felé egészen a Sajó folyóig akadálytalanul haladt előre, itt azonban olyan vereség várt a magyarokra, ami döntőnek bizonyult a tatárjárás további eseményeit tekintve.