Batu kán és a szláv favágók
2014. április 11. 14:28 Németh Máté
A Mongol Birodalom
Dzsingisz kán a 13. század elején a mongol törzsek egyesítésével, később Közép-Ázsia meghódításával és több kelet-európai nép legyőzésével megteremtette minden idők legnagyobb eurázsiai birodalmát. A nagyhatalom egyik fő jövedelmi forrásának a más törzsek, államok ellen indított rablóhadjáratok számítottak. Ezek sikeressége a hadseregüket jellemző fegyelem, szervezettség és különböző hadicselekkel tarkított mozgékonyságukban rejlett.
A mongol sereg Kijevet ostromolja
Dzsingisz unokájaként a mongolok egyik vezetője, Batu kán kapta azt a feladatot, hogy levezényelje az Európa elleni offenzívát. Az 1236-ban induló hadjáratuk a volgai bolgárok után elsodort több orosz fejedelemséget, majd 1240-ben Kijev, és a Magyarország közelében fekvő Halics volt kénytelen megadni magát. Az Európában tatárnak nevezett birodalom hadserege vészesen közeledett az ország határaihoz, ám mégsem lehetett azt mondani, hogy IV. Bélát villámcsapásként érte a külső veszély híre.
Még 1235-ben indult útnak Julianus domonkos rendi szerzetes társaival, hogy meglelje a Volga mentén maradt magyarokat. A felfedezőútról egy évvel később visszatérő barát nemcsak a keleti magyarokról számolt be, hanem egy készülő mongol invázióról is hírt adott. Julianus 1237-es útja már rövidebbnek bizonyult, hiszen addigra a mongolok már előrenyomultak az orosz fejedelemségekig, s az utazó egy Batu kántól IV. Bélához intézett fenyegető levelet kapott kézhez. Ebben a tatárok vezetője arra szólította fel a magyar királyt, hogy önként hódoljon be neki. Kijev elestéig azonban a tatár veszélyt az országban nem vették komolyan.