Szerencse és halál: első világháborús pilóták babonái
2014. április 2. 13:41
A légi harcok hajnalán a pilóták naponta szembenéztek a halállal. Az első világháború idején a pilótafülke még nyitott volt, és nem egyszer megesett, hogy a gépfegyverek használata mellett a pilóták kézi pisztollyal lövöldöztek egymásra. A világégés utolsó éveire a haditechnika odáig fejlődött, hogy hatékony gyilkoló fegyverek váltak a repülőgépekből - csak a tapasztalatlan pilóta hitte azt, hogy sebezhetetlen. Több tényező - egészségi probléma, rossz alvás, másnaposság, bármi, ami elterelhette a pilóta figyelmét - mellett nem egyszer a szerencse is közrejátszott, s rengeteg pilóta gondolta úgy, hogy bizonyos tárgyak mágikus ereje befolyásolhatja sorsát. Babonáik miatt csontok, koponyák, szemek kerültek a repülőgépek oldalaira, s több kabalaállat is feltűnt a repülőszázadoknál.
A halál lovagja
A francia Charles Nungesser ászpilóta 43 igazolt győzelmével Franciaország harmadik legeredményesebb vadászpilótája volt, de a civil életben is sikeresnek számított: körülrajongták a nők, megnyerő modora volt, szerette a veszélyt és élt-halt a gyorsaságért, az autókért. Nungessernek a védjegyévé vált a repülőgépére festett szimbólum, amelyet a "halál lovagjának" nevezett el: egy fehér szélű fekete szívben látható koponya, alatta keresztbe fektetett csontok, valamint két gyertya között egy koporsó kapott helyet.
A háború után társával, Francois Colival versenyre keltek Charles Lindbergh-gel, hogy ki repüli át elsőként az Atlanti-óceánt. A babonás páros 1927. május 8-án indult útnak Párizsból, azonban nem sokkal később, valahol az Atlanti-óceán felett nyomuk veszett. Lindbergh rekordját kevesebb mint két héttel a szerencsétlenül járt pilótapáros eltűnése után sikerült véghez vinnie, majd a sikeres földetérést követően a párizsi Le Bourget repülőtéren részvétet nyilvánított a két pilóta halála miatt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
