Amikor még a krímiek gyújtogatták Moszkvát
2014. március 10. 11:01 Csernus Szilveszter
Amikor a Krím támadta Moszkvát
A török Porta 1475-1478 között háborúban bizonyította erejét a kánnak, aki ettől fogva a szultán alattvalója, a Fekete-tenger pedig az Oszmán Birodalom beltengere, „tava” lett. A mongol-tatárok a nomád harcmodort bár megőrizték, de lassan áttértek a letelepedő-földművelő életmódra. Szahib Girej kán (1533-1551) rendelte el, hogy mindenki köteles állandó lakhelyet építeni magának. A házak mellett pedig pedig hamarosan szép kertek sorakoztak: innen lett a káni székhely elnevezése is Bahcsiszeráj („bahcsi”: kert, „szeraj”: város)
A krími tatár állam gazdaságának a rabszolgakereskedelem volt a legfőbb pillére, miután azt átvették a genovaiaktól. A 15-17. század között majdnem éves rendszereséggel indultak tatár „begyűjtő-portyák” északra, a szláv földművelők összefogdosására. Erre Moszkva még nem tudott katonai erővel válaszolni: ehelyett Rettegett Iván cár (1547-1584) rendszeresen kereskedőket küldött a Krímbe alattvalói visszaszerzésére, sőt később egy különadóval fenntartott állami alapot is létrehoztak a rabszolgák visszavásárlására. 1571-ben egy ízben Devlet Giráj kán seregei egy portya során egészen Moszkva külvárosáig eljutottak, amit felgyújtottak és ki is fosztottak.
De a tatárok nem csak a török háremek rabszolga-beszállítói voltak, gabonával, vágóállattal és sóval is ellátták a birodalmat. A szultán honorálta is ezért a krími tatárokat, akik kitüntetett helyet élveztek az Oszmán Birodalomban. Mert amíg a román fejedelemségeknek és az erdélyi fejedelmeknek magas évi adót kellett fizetniük, a kán nemegyszer pénzt kapott a szolgálataiért. Katonailag a harcias tatárok pedig a leghűségesebb vazallusai közé tartoztak a szultánnak; a magyar történelem tatárjárásai sem értek véget IV. Béla után, mert az önállósulni törekvő Erdélyre többször is rázúdult a tatár sereg, amely foglyok tömkelegét szállította a Krímbe. Nem véletlenül nevezte őket Jókai a „szultán korbácsá”-nak.