Félreérthettük a Húsvét-sziget lakóit

2013. december 17. 08:44

A széles körben elterjedt elmélet szerint a mintegy ezer tíztonnás kőszobráról ismert Húsvét-sziget esete tanulságos környezettörténeti lecke. Az ökológiailag "öngyilkos" társadalmak mintapéldájaként emlegetett Rapa Nui (saját nyelvükön: A Föld köldöke) vulkáni eredetű szigetén a tönkretett természeti környezet és az erőforrások maximális kizsákmányolása, majd kiapadása vezetett az ökokatasztrófához.

Az eddig elfogadott nézet szerint a Húsvét-szigetre valamikor 400 és 700 között érkeztek nyugat felől a polinézek, akik a természeti adottságok kihasználásával alakították ki civilizációjukat. Az első évszázadokban alacsony volt a népesség száma, 1100 után azonban népességrobbanás következett be. A túlnépesedés visszafordíthatatlan természetromboláshoz vezetett: 1400 körül az égetéses földművelés miatt kivágták az utolsó fát is. Az erdőirtások nyomán bekövetkező talajerózió miatt elapadt az édesvízkészlet, beszűkültek a mezőgazdálkodás lehetőségei, kihalt az utolsó nagytestű őshonos állatfaj, lecsökkentek a természeti erőforrások és az élelmiszerkészletek is. A társadalmi élet primitív formát öltött: a harcosok vették át a szigeten az uralmat. A lecsökkent élelmiszermennyiség miatt a túlélésért folytatott harc végül "kannibalisztikus" polgárháborúba fordult 1650 körül.

Egy elmélet szerint az ökológiai katasztrófáért részben a pálmafák regenerációját megakadályozó polinéz patkány felelős, amely a pálmafa gyümölcsét fogyasztotta, s a 13-14. századra populációja a szigeten a 20 milliót is meghaladta, miközben az emberi népesség csupán néhány ezer főből állott. Más kutatások szerint a Húsvét-sziget kihalása a holland kereskedők látogatásának köszönhető, akik az 1720-as években betegségeket hoztak magukkal, és rabszolgának fogták be a szigetlakókat.

Mara Mulrooney, a honolului Bishop Museum antropológusa azonban a napokban egy lényegesen pozitívabb forgatókönyvvel állt elő. "Az eredményeinkből kirajzolódó új kép az összeomlás helyett sokkal inkább a fenntarthatóság és a folyamatosság egy újkori változatát mutatja be. Új megvilágításba helyezi a szigetlakók életét, amely nem negatív, hanem követendő példaként állhat előttünk" - mondta a kutató.

Mulrooney több mint 300, a szigetről származó leletet vett górcső alá, köztük azt a 15 darabot, amelyet idén tártak fel a Húsvét-sziget északi részén. Ezen eredmények, illetve a korábbi kutatások átértékelése után a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a viszonylag nagy kiterjedésű (163,6 négyzetkilométernyi) Rapa Nui belső vidékein az európaiak érkezését követően is tovább folyt a mezőgazdasági termelés, amely során édesburgonyát és tarót (gyökérzöldségnek termesztett haszonnövény) ültettek az őslakók.

Ez közvetlenül szembemegy a korábban elfogadott elmélettel, amely szerint az állítólagos összeomlás után a fejedelemség lakói egyszerűen elhagyták a szigetet. A kutatócsapat úgy látja, hogy a régészeti leletek és az ősi kertek elemzése szerint Rapa Nui népének sikerült termelékenyebbé és fenntarthatóvá átalakítania a szigetet. Mulrooney szerint a későbbi elnéptelenedést az európaiak által a 18. század folyamán behurcolt betegségek okozhatták.