A pulyka kultúrtörténete az aztékoktól a hálaadásig
2013. november 28. 16:14
Karácsony és hálaadás
A viktoriánus Angliában még ritkaságnak számított, a polgári konyhákon karácsonykor zömében liba, marha vagy nyúl sült készült. 1840-ben a Viktória királyné családja számára készült karácsonyi menüben például marhasült, valamint a középkori királyi ünnepi étkekben jellemző hattyú is szerepelt, viszont a század végére már mindenhol az olcsóbbnak tűnő pulyka hódított és váltotta ki a libasültet. 1863-ban, amikor Lincoln amerikai elnök nemzeti ünneppé nyilvánította a hálaadás napját (minden év november utolsó csütörtökét), a pulyka már a karácsonyi menüben is fel-feltűnt.
A XVII. századból, a zarándok atyák korából származó évforduló – amikor az ősök a sikeres betakarítás, a télire való ennivaló felhalmozása feletti örömüket fejezték ki – a karácsony mellett a második legnépszerűbb családi ünnep. Bár a XIX. századi polgári konyhákon a libasült még biztosan megelőzte, az Amerikában szabadon élő pulyka fokozatosan a hálaadás napi menünek is elengedhetetlen része lett. Amelia Simmons 1796-os első amerikai szakácskönyve (American Cookery) a pulykasültet tőzegáfonya szósszal ajánlja, a klasszikus szósszal és töltelékkel való elkészítés szilvás pudinggal kísérve pedig Charles Dickens 1843-as Karácsonyi Énekének köszönhető.
A cikk bővebb változata a Múlt-kor történelmi magazin 2010. téli számában olvasható