Rákosi, Puskás, forradalom
2013. november 25. 12:10
Elmaradnak a sikerek
A Rákosi-rendszer mindennapjaiban traumatizált és a sikerre rendkívül kiéhezett társadalom az Aranycsapat diadalában a kis népek vigaszát, a nemzeti büszkeséget, és talán a kibontakozás reményét látta meg. A sportsiker akkori politikai jelentését érzékelteti, hogy amikor 1954. július 4-én nagy meglepetésre 3-2 veszített a svájci világbajnokság döntőjében a Német Szövetségi Köztársaság elleni döntőben az Aranycsapat, Budapesten több ezres tüntetések kezdődtek.
A meccset követően mintegy tízezren vonultak Budapest utcáira, sokan a Ferencvárost éltették, kirakatokat törtek be, magyarázatot követeltek a sérült Puskás játékára, és Sebes Gusztávot pocskondiázták az összeállítás miatt. Az Aranycsapatot szállító vonat szinte titokban érkezett haza, a retorzióktól tartó játékosok a tatai edzőtábor érintésével valósággal "hazaszöktek. A "kis magyar focialista forradalom" - ahogy a pesti népnyelv elnevezte - az ötvenhatos forradalom egyfajta előjátéka lett.
Az Aranycsapat (Fortepan)
A sikerek elmaradásával a pártvezetők is mind kritikusabban léptek fel a csapattal szemben – fejtegeti idézett könyvében Majtényi. Az egyik jelentés például elítélte a labdarúgók életmódját, és kifogásolta a csempészügyleteket is. „A sok külföldi mérkőzés – ami szükséges és helyes – módot adott játékosainknak, hogy a külföldi alvilággal kerüljenek összeköttetésbe. Kapcsolatuk súlyosságára jellemző, hogy egyes játékosok sok százezer forinttal vagy schillinggel vannak eladósodva”.
Bár az 1956-os melbourne-i olimpia előtt készített OTSB-feljegyzés már azt latolgatta, hogy a leendő ellenfelek mely magyarországi bajnokságba férnének be (Angliát az NB II-ben, az Egyesült Államok és Ausztrália pedig a Budapest I. osztályban tudták elképzelni), a labdarúgó-torna topfavoritja, Magyarország visszalépett, így azt a spanyolok nyerték meg. A szovjetek ellen az uszodában vívott emlékezetes revánsra a labdarúgó-pályán nem kerülhetett sor, de nem ez volt a legnagyobb probléma: a korábban verhetetlen csapat 1956-ban végleg felbomlott, így már nem tudott több dicsőséget hozni a pártvezetésnek és az ország közvéleményének.