Öt kegyetlen kivégzés
2013. október 10. 15:58
Keresztrefeszítés
Az egyik leghosszabban tartó kínokkal járó kivégzési módszer a keresztrefeszítés volt, amelynek rendszerét a rómaiak idején dolgozták ki: megkorbácsolás után az elítéltnek végig kellett vonulnia a városon, majd általában egy településen kívüli helyszínen feszítették keresztre. Már a perzsák, az egyiptomi ptolemaidák és a zsidók is alkalmazták, ám a rómaiak idején terjedt el igazán. Több ezer keresztény mártír lelte halálát fára szegezve, ám a középkorra értelemszerűen visszaszorult a használata. Japánban a 16. századi keresztényüldözések idején azonban ismét „divatba” jött. Vallási áhítatból kifolyólag a mai napig hallani lehet alkalmazásáról.
A „T”, „X”, „Y” vagy a hagyományos alakú kereszten haldokló elítélt napokig is szenvedhetett. A halál zömében a fulladáshoz köthető, ugyanis egy bizonyos idő eltelte után az áldozat – és főként a rekeszizma – annyira legyengült, hogy nem volt képes megemelkedni a levegővételhez. A halált úgyis gyorsíthatták, hogy az ún. crucifragium során a szerencsétlen térdét eltörték, aminek következtében a lábtámasz megszűnt, s nem volt képes felnyomni magát, így 20-30 percen belül elhunyt. A leghíresebb ily módon kivégzett személy Jézus Krisztus volt, ám a rómaiak tömegével feszítették keresztre a zsidókat a zsidó felkelés végén, Jeruzsálem i. sz. 70-es ostroma után.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
