A királyt is lenyűgözte a brit filmgyártás magyar megteremtője

2013. szeptember 16. 15:15 MTI

Kellner Sándor László néven született a Túrkeve melletti Pusztatúrpásztón. Az apa halála után édesanyja gyermekeivel Kecskemétre, majd a fővárosba költözött, Sándor középiskolai tanulmányait már Budapesten végezte. A kiváló fogalmazókészséggel megáldott fiú újságíró-gyakornokként kezdte írásait Sursum Corda ("Emeljük fel a szívünket") álnéven jegyezni, s először 1909-ben jelent meg cikke Korda Sándor aláírással. 1915-ben ő alapította Pesti Mozi címmel az első magyar filmes szaklapot, s ekkoriban kezdett rendezni is.

1916-tól Kolozsvárott dolgozott rendezőként, a következő évben Budapesten megvette a Corvin filmgyárat és Zuglóban Moholy-Nagy László tervei alapján korszerű filmstúdiót épített fel. 1919-ben részt vett a filmgyártás átszervezésében, ezért a Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták. Felesége, a filmsztár Korda Mária közbenjárására szabadult, és a házaspár azonnal elhagyta Magyarországot.

Korda a húszas években több európai országban dolgozott, majd Hollywoodba ment. Karriert csinálni ekkor még nem tudott, s alig 20 dollárral zsebében, de tapasztalatokban gazdagon tért vissza Európába. 1931-ben utazott Angliába, ahol a következő évben London Films elnevezéssel filmvállalatot alapított. A London melletti Denhamben vásárolt birtokon a semmiből teremtette meg az angol filmipart, s felvette a harcot az amerikai filmdömpinggel. Stúdióiban évente átlagosan 250 filmet gyártottak, s ezek színvonala nem maradt el a hollywoodi produkciókétól. Legfontosabb alkotótársa két öccse, a rendező Zoltán és a díszlettervező Vince volt, s olyan világhírű magyarokkal dolgozott együtt, mint Bíró Lajos dramaturg, Rózsa Miklós zeneszerző, Máthé Rudolf operatőr, Pressburger Imre forgatókönyvíró, Pallós István gyártásvezető.

Korda első átütő sikere a VIII. Henrik magánélete lett 1933-ban, az alkotást két Oscar-díjra jelölték, s a címszereplő Charles Laughton el is nyerte a kitüntetést. A következő években forgatott filmjeiben (Don Juan magánélete, Rembrandt, Lady Hamilton) a történelem és a művészet nagyjait hozta emberközelbe, s hasonló népszerűséget értek el a Korda Zoltán által rendezett mese- és dzsungelfilmek, amelyeknek producere volt. A bagdadi tolvaj több Oscar-díjat is kapott, A dzsungel könyvét jelölték a kitüntetésre, az angol gyarmatokért folyó harcokról szólt A négy toll, a Bosambo címszereplője az amerikai fekete énekes-színész Paul Robeson volt.

Korda olyan színészek pályáját indította el, mint Laurence Olivier és Vivien Leigh (akik a Lady Hamiltonban játszottak együtt), továbbá Merle Oberon, akit később feleségül vett. Dolgozott a magyar származású Leslie Howarddal (Női szakasz, A vörös Pimpernel) és Marlene Dietrich-hel is (Őnagysága nem akar gyereket). Közeli jó barátja volt Winston Churchill, aki több forgatókönyvet is írt a London Filmsnek, az író Graham Greene és Robert Graves, valamint a rendező-színész Orson Welles.

A legendásan jól öltözött, mindig elegáns öltönyt, cipőt, kesztyűt, kalapot viselő Korda híresen nagy pénzügyi hazardőr volt. Filmvállalkozásain nem egyszer vagyonokat veszített, de rendszeresen talpra állt - az a mondás járta róla, hogy az üres páncélszekrényből is képes volt pénzt kivenni. 1936-ban megkapta a brit állampolgárságot, 1942-ben az angol filmgyártás létrehozásában végzett kimagaslóan eredményes munkásságáért VI. György király lovaggá ütötte. A kitüntetést személyében első alkalommal kapta meg filmrendező, így kijárt neki a Sir Alexander Korda megszólítás. (A király, mivel a Buckingham palotában akkor még nem volt moziterem, rendszeresen Kordához járt filmeket nézni.)

Korda a második világháború alatt ismét Hollywoodba ment, de immár ünnepelt rendezőként. A háború után visszatért Angliába, ahol jobbára producerként tevékenykedett, s a televíziózás jelentőségét felismerve filmjei jogát nagy tévétársaságoknak is eladta. Érdekelte a háromdimenziós film, sőt az illatokat kibocsátó szagosfilm is. Utolsó munkája a Laurence Olivier rendezésében és főszereplésével készült Shakespeare-adaptáció, a III. Richard volt 1955-ben. Hatvanévesen harmadszor is megnősült, de nem sokáig élt együtt huszonéves feleségével: 1956. január 23-án halt meg Londonban szívroham következtében.

Emlékét Túrkevén filmszínház őrzi, mellszobra is áll itt, s róla nevezték el a Corvin Budapest Filmpalota legnagyobb termét. A világhírű filmes 1996-ban posztumusz Pro Cultura Hungarica kitüntetést kapott. Ma már a külföldi filmesek előtt is jól ismert a néhány éve felavatott etyeki Korda Sándor Filmstúdió, s a brit filmakadémia (BAFTA) az év legjobb brit filmjének járó kitüntetést az ő nevét viselő díjjal jutalmazza.