Szláv harcosok sírjait találta meg a borz

2013. augusztus 21. 08:53

Van olyan régész, aki térképek, mások írott források révén jutnak el a történelmi felfedezésekig, de persze olyanok is, akik szintén „hagyományos” eszközökkel, ásóval, „kőműves kanállal” bukkannak rá egy-egy értékes leletre.

Német archeológusoknak azonban nemrégiben a kertészek és kerttulajdonosok rémálma, egy borz volt a segítségükre: a kistestű emlős a németországi Stolpe határában nyolc 12. századi sírhoz, köztük két szláv hadvezér temetkezési helyéhez „vezette” el a szakembereket.

Egyszer ugyanis két helyi szobrászművész – egy férj és egy feleség – arra lett figyelmes, hogy egy borz odúját ássa; az üregben először egy medencecsont került elő, a pár ekkor rögtön tudta, hogy valami érdekes dolgot rejthet a föld. „A kamerát leeresztettük, s távvezérléssel fényképéket készítettünk a járatról” – nyilatkozta az egyik szobrász, Hendrikje Ring a német Der Spiegelnek. „Itt több ékszert találtunk, kiemeltük őket és értesítettük a hatóságokat” – tette hozzá.

Az egyik hadvezér mellé kétélű kardot, lábához pedig bronztálat temettek. „Abban az időben az ilyen tálak az étkezés előtti kézmosáshoz kellettek” – magyarázta Felix Biermann, a göttingeni Georg-August Egyetem régésze. „Ezek a tálak azt mutatják, hogy az illető az uralkodó osztályhoz tartozott” – fűzte hozzá Biermann.

Ugyanez a harcos egy elegáns, a görög omega betűt formázó bronz csatos övet viselt, mindkét végén egy-egy stilizált kígyóval. Biermann szerint a sérülések és törések természetéből ítélve kijelenthető, hogy halálát lándzsa- és kardszúrások okozták, illetve hogy leesett lováról. Egy másik sírban egy női csontvázat találtak; az elhunyt fogai közé érmét helyeztek, a hiedelem szerint ugyanis ezzel kellett fizetni a révésznek, hogy a folyó egyik partjáról a másikra szállítsa utasát. A szakértők szerint az elhunytakat akkor temették el, amikor a területen a pogány szláv törzsek és a keresztények harcoltak egymással.