Feltárják a macedón Stobi római kori romjait

2013. július 29. 12:06

Bár a Macedónia középső részén fekvő Stobi területén számos alkalommal folyt régészeti feltárás, eddig csak a lelőhely 15-20 százalékát sikerült feltérképezni. A Balkan Heritage Foundation égisze alatt nagyobb lendületet kapott a munka, amely 2008 óta Stobit jelentős ókori kereskedelmi központként próbálja „újrapozícionálni”, illetve történetét új megvilágításba hozni.

Idén augusztusban egy régészekből és önkéntesekből álló csapat újra ásót fog, hogy végre folytatódjon a város északi részén található lakóházak feltárása. A munka a város központja mellett folyik, ahol eddig egy ókori színházat, egy zsinagógát, a fórumot, egy keresztelőkápolnát és egy vízvezetékrendszer maradványát sikerült feltárni.

A legutóbbi ásatási szezonban az archeológusok egy nekropoliszra bukkantak, amely az i.e. 1. század és az i.sz. 5. század között volt használatban, valamint előkerült egy templomrom is, ennek korát az i.sz. 2-3. századra datálják.

A történelmi források szerint Stobit folyamatosan, az i.e. 6. századtól az i.sz. 6. századig lakták, eddig több, az archaikus (i.e. 6. század) és a klasszikus (i.e. 5-4. század) korból származó leletanyagot sikerült feltárni. Titus Livius ókori római történetíró a Város alapításától (Ab Urbe Condita Libri) című művében például arról ír, hogy i.e. 197-ben V. Philipposz makedón király legyőzte a mai Szerbia területén élt dardánok seregét Stobi közelében, és szintén ő említi meg, hogy Makedónia római meghódításakor a város a sókereskedelem fontos központja lett.

Stobi csak i.sz. 69-ben, Vespasianus császár (69-79) ideje alatt kapta meg a municipium rangot, így lakói ettől kezdve teljes római polgárjoggal és önkormányzattal rendelkeztek, a település saját pénzt verhetett, s a Római Birodalmon belül is megnőtt a jelentősége. Stratégiai elhelyezkedésénél fogva – Stobi két folyó között, a Vardar-völgy mentén húzódó ősi kereskedelmi útvonal mellett fekszik – a település az első században virágzott. A 4. században a kereszténység terjesztésében is komoly szerep hárult rá, püspöki székhely lett, majd a római Macedonia Secunda tartomány központjává avanzsált.

A városra ezt követően lassú pusztulás várt. Az 5. század második felében Todemir (Thiudimer) keleti-gót király feldúlta a várost, majd 479-ben Todemir fia, Nagy Theodorik fejezte be elődje „művét”. 518-ban földrengés sújtotta a várost, amely ezáltal elnéptelenedett, az áradások hordalékai pedig szép lassan betemették. Csak a 19. század derekán fedezték fel újra nyugati utazók, de a terület első szisztematikus feltárására egészen 1902-ig kellett várni.