Elrabolt gyerekek szórakoztatták az Erzsébet-kori Angliát

2013. június 19. 13:38

Meglepő felfedezéseket tett közzé az Oxfordon tanító Bart van Es az Erzsébet-korabeli (1533-1603) Anglia színjátszásáról a William Shakespeare-ről folytatott kutatása közben. Bírósági dokumentumok szerint a színpadokon gyakorta felbukkanó gyermekeket az utcáról szedték össze, s erőszakkal kényszerítették őket a fellépésre – szüleik leghevesebb tiltakozása ellenére.

Az 1570-es évektől kezdődően megszaporodtak azok a színtársulatok Anglia vidékein, amelyek kizárólag fiúgyermekekből álltak és amelyek megpróbálták magukhoz csalogatni a felnőtt társulatok közönségét. Ezeket a gyermekeket azonban szisztematikus erőszaknak tették ki, gyakorlatilag fogolyként bántak velük és korbáccsal fenyegették őket – fejtette ki van Es.

Az utcán csellengő gyermekek begyűjtése nem volt törvénytelen, mivel a színháztulajdonosoknak jogukban állt a gyermekek toborzása – akár erőszakos úton is. Erre maga I. Erzsébet adott felhatalmazást, amiről királyi pecsét tanúskodott. Van Es aláhúzta, hogy a rendelkezés eredetileg a királyi kápolnák énekesekkel való feltöltését volt hivatva biztosítani, de a korban "nyílt titok" volt, hogy a mégoly „nemes” szándék valójában a társulatok sorainak feltöltését jelenti.

Van Es felidézi a 13 éves Thomas Clifton esetét: ő éppen iskolába tartott, amikor egy banda elhurcolta, majd a Blackfriars Színháznál kötött ki. A szülői tiltakozás csak olaj volt a tűzre: a társulat megfenyegette a fiút, hogy ha nem engedelmeskedik, megkorbácsolják. Apja Henry Clifton szerint más gyerekeket is elraboltak "különböző iskolákból" és ipari tanulókat is elhurcoltak.

A kutató tanulmányában kitért arra is, hogy a gyermektársulatok által színre vitt darabok szexuálisan gyakran jóval túlfűtöttebbek és tartalmukat tekintve nőgyűlölőbbek voltak, mint a "hagyományos" előadások, amire több korabeli krónikás is félreérthetetlenül utal.