Noé bárkáját is feláldozták a mexikói Velencénél

2013. június 13. 08:46

Tenochtitlánt, az Azték birodalom fővárosát 1325 táján alapították a Texcoco-tó egy szigetén, a mai Mexikóváros helyén. Kezdetben csak nádkunyhókat építettek, de 1415-re Tenochtitlan igazi várossá fejlődött: házai, templomai, palotái mind kőből épültek. Ahogy a város nőtt, kikotorták a sekély vizű tó iszapját, megnövelték az eredeti szigetet, és újabbakat is építettek.

A város így csatornáival és szigeteivel Velencéhez volt hasonlatos, a szárazfölddel magas töltésen épített út kötötte össze. Lakosainak számát kétszázezerre becsülik, de egyes szakértők szerint a 13,5 négyzetkilométeres terület akár 350 ezer embernek is otthont adhatott. Tenochtitlán városából gyakorlatilag alig maradt valami − a hódító spanyolok módszeresen mindent leromboltak, ami az aztékokra emlékeztetett.

Az aztékok egyik fő temploma, a Templo Mayor a háborúk istene, Huitzilopochtli, illetve Tlaloc, az eső és földművelés istenének épült. A 100 méter magas és 80 méter széles szakrális helyet 1325 után kezdték felhúzni, és hatszor is átépítették, mielőtt a spanyol konkvisztádorok 1521-ben végleg le nem rombolták. A templom Mexikóváros történelmi városrésze, 1987 óta világörökségi védettséget élvez.

A mexikói szakemberek minapi tájékoztatása szerint a templom falai között rendszerint egzotikus állatokat áldoztak fel Huitzilopochtli és Tlaloc tiszteletére: hüllőket, például krokodilokat, kígyókat és teknősbékákat, 60 halfajtát, madarakat, köztük tukánokat, szurukut, illetve nagytestű emlősöket, például jaguárt, farkasokat és pumát gyilkoltak le rituális célból.

Az aztékok áldozati szokásai összetettek voltak: kitömték a leölt állatokat, s olykor a csontokat is meghagyták bennük, hogy szinte teljesen élethűen adják át őket isteneiknek.