Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Feltámadás a második világháborúban

2013. március 31. 08:37 Czókos Gergő

<

Amikor a kép menti meg városát

Senki sem tett azonban annyit a festmény hírnevéért és fennmaradásáért, mint az 1920-as évek elején olaszországi körútja során a nehezen megközelíthető Sansepolcróba is ellátogató világhírű angol író, Aldous Huxley. A Szép új világ szerzője Along the Road címmel megjelent útinaplójának egyik esszéjében feljegyezte, hogy bár az út nem volt viszontagságok nélküli, a volt városháza termében elé táruló látvány mindenért kárpótolta, olyannyira, hogy a Feltámadást egyenesen a világ legjobb képének nevezte.

Aldous Huxley

Néhány évvel később azonban kitört a második világháború. A harcok a sansepolcrói völgyet egészen 1944-ig megkímélték, ekkor azonban elkerülhetetlennek tűnt a várost megszálló német haderő és az olasz partizánok által támogatott szövetséges csapatok összecsapása. Ősszel a kisvárost körülvevő dombokat elérték a brit Királyi Lovas Tüzérség (Royal Horse Altillery) alakulatai is (természetesen ekkor már lovak nélkül), amelyek egyre inkább csak reprezentatív funkciókat láttak el, a második világháború során azonban legtöbbször az volt a feladatuk, hogy előkészítsék a terepet a városokba bevonuló szövetséges csapatok számára.

A Sansepolcro tűz alá vételével megbízott alakulat vezetője egy fiatal, társai által piperkőcnek tekintett, intelligens művelt tiszt, Anthony Clarke volt. Azon a bizonyos szeptemberi napon Clarke megkapta felettesétől a parancsot a tüzelésre, melyet továbbított katonáinak, s ezzel megkezdődött Sansepolcro bombázása. Ekkor azonban olyasvalami történt, ami minden bizonnyal példátlan a háborúk több ezer éves történetében. Clarke előtt egy halvány emlékkép jelent meg egyik háború előtti olvasmányélményéből: Aldous Huxley esszéje a világ legjobb képéről. Bár sosem járt Sansepolcróban, a kötet pedig nem volt képekkel illusztrálva, vagyis sosem láthatta, Clarke emlékezett rá, hol található a festmény és leállította a bombázásokat. A tiszt ezzel saját testi épségét kockáztatta, ugyanis egy ilyen cselekedetért hadbíróság elé is kerülhetett volna, ő azonban csak azt remélte, a megkezdett bombázások nem okoztak kárt a világ legnagyszerűbb festményében.

Anthony Clarke

A katonák kis idő múltán az olasz partizánoktól tudták meg, hogy a németek ekkorra már kivonultak a településről. Mikor Clarke nem sokkal később alakulatával együtt bevonult a városba, megkönnyebbülten nyugtázhatta, hogy a képet sértetlenül találta. Így amellett, hogy megkímélte Sansepolcrót a súlyos és értelmetlen pusztítástól, saját lelkiismeretét is megmentette. Clarke a 60-as években tért vissza Sansepolcróba, ahol a helyiek egy díszvacsorát rendeztek a tiszteletére, majd egy utcát is elneveztek róla. A Feltámadás megmentője végül 1981-ben hunyt el.

A freskó a popkultúrára is hatást gyakorolt. Michael J. Browne angol képzőművész 1997-ben készült, A játék művészete (The Art of the Game) című festménye alapjául a Feltámadás kompozícióját használta fel, Krisztust azonban a francia Manchester United-csatárra, Eric Cantonára cserélte, a sír előtt gubbasztó katonák szerepében pedig Nicky Butt, a Neville-testvérek és David Beckham láthatók, de feltűnik a menedzser, Alex Ferguson is.

A popkultúrába is betört

Piero della Francesca remekműve ma is a múzeummá alakított korábbi sansepolcrói városháza ékköve. Bár a freskó fala mögötti kéményből fölszálló füst nyomai meglátszanak rajta, és kisebb földrengések is rongálták az alkotásnak helyet adó falat, a Feltámadás azóta is turisták ezreit vonzza, és Krisztus hipnotizáló erejű tekintetével hirdeti a művészet és a kultúra erejét, amely megakadályozta a felesleges vérontást, és megmentette a reneszánsz és az egyetemes művészettörténet egyik legnagyobb mesterművét. A festmény így elkerülte azt a sorsot, mely a második világháborús hadi események következményeként – a montecassinói bencés apátsághoz hasonlóan – számos képzőművészeti alkotásnak, műkincsnek, épületnek jutott osztályrészül. A Feltámadás a régi közmondás élő cáfolataként hirdeti: néha a fegyverek közt sem hallgatnak a múzsák.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?


	Feltámadás a második világháborúban

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra