Fegyvertelenül szálltak szembe a nácikkal a fehér rózsák
2013. február 22. 15:37
70 évvel ezelőtt, 1943. február 22-én végezték ki az árulással vádolt ulmi testvérpárt, Hans és Sophie Schollt, amiért négy nappal korábban "felforgató" tartalmú röplapokat dobtak le a müncheni egyetem egyik épületében. A két egyetemista neve az ellenállással forrt egybe, de tettük motivációit azóta sem sikerült teljesen megérteni.
A Hitlerjugendtől a Fehér Rózsáig
1943. február 18-án Hans és Sophie Scholl több száz röplapot dobott le a müncheni egyetem központi épületének harmadik emeletéről. A lapon található szöveg utolsó mondata így hangzott: „Népünk készen áll arra, hogy szembeszegüljön Európának a nemzetiszocialisták által történő leigázása ellen”. A testvérpárt négy nappal később kivégezték; csoportjuk, a Fehér Rózsa mozgalom ezzel a náci rendőrállam elleni ideológiai tiltakozás szimbólumává vált.
A Scholl-testvérpár motivációit és céljait a mai napig sűrű homály fedi. Akciójuk helyszínválasztása több mint érdekes, történetük pedig számos tanulsággal szolgál, és fontos kérdéseket vet fel a Harmadik Birodalomban élő németek alkalmazkodását és ellenállásait, a náci Németország polgárainak magatartásmintáit kutató történészek számára.
Hans Scholl 1918-ban, húga, Sophie három évvel később született a Duna-parti egyetemvárosban, a németországi Ulmban. Apjuk dörgedelmes intelmei ellenére mindketten beléptek a Hitlerjugendbe, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt 1922 és 1945 között működő ifjúsági szervezetébe, ahol hamar átadták magukat a közösségi lét roppantul vonzó bájainak. A később eszmélő harmadik testvér, Inge Scholl például úgy fogalmazott, hogy az ifjúsági szervezethez „való tartozás a kamaszkorral járó nehézségeken és magányon segített át minket”.
Hans számára a közösségi lét mindenek felett állt. Az idősebbik Scholl-testvért az a megtiszteltetés érte, hogy a nürnbergi pártgyűlésen ő vihette a Hitlerjugend zászlaját, ám hamarosan ráébredt, hogy az ifjúsági szervezet korlátok közé szorítja a Hans által fennen hirdetett vélemény- és gondolatszabadságot. Scholl úgy döntött, hogy elvbarátaival belép a rivális Jugenschaftba, amely ekkorra már több németországi városban megszerveződött. A bajtársiasságot középpontba állító szervezet naplókat, magazinokat és énekkönyveket adott ki, s burkoltan – olykor nyíltan – a náci rezsim politikáját támadta. 1937-ben a Gestapo több szimpatizánst letartóztatott, köztük egy rövid időre Schollt is, aki ekkor végleg szakított a nemzetiszocialista párttal.
Hans 1937-ben szabadult, majd három évvel később, orvosi tanulmányainak részeként 1942-ben Franciaországba került medikusnak. 1942-ben folytathatta egyetemi tanulmányait Münchenben; nemsokára testvére, Sophie is követte, ő biológia és filozófia szakos hallgatóként kezdte meg müncheni diákéveit. Hans egyetemistaként költészettel foglalkozott, dalokat énekelt és három közeli barátja, Christoph Probst, Alex Schmorell és Willi Graf társaságában Németország jövőjéről elmélkedett. A csoport addigra teljesen a náci rezsim ellen fordult, s mikor Sophie is csatlakozott hozzájuk, végre úgy érezhették, hogy sikerült betölteniük a Jugenschaft által hátrahagyott űrt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
