Halottaikkal fotózkodtak a viktoriánus korban
2013. február 4. 10:34
A viktoriánus kori Európában a csecsemőhalandóság és az egyéb betegségek miatt a halál igen gyakori vendég volt a családoknál, amelyek a 19. század második felében úgy akartak emléket szerezni éppen elhunyt szeretteikről, hogy fényképészt hívtak, s lefotóztatták magukat a kisminkelt elhunyttal. Megrázó képek következnek.
A halál utáni fotográfia művészete igen gyakori volt a középosztály körében a 19. század második felében, abban a korban, amikor a magas csecsemőhalandóság miatt a halál mindennapos vendég volt a családoknál. Az emlékezni kívánók az elhunytak szemeit néhol kitámasztották vagy arcukat rózsás árnyalatúra sminkelték, hogy olyan hatást keltsenek, mintha még élnének.
A képen látható úriember egy széken ülve hosszú pillantással réved a távolba, miközben a fénykép készült. A bemutatott képek jól illusztrálják a morbid képi megjelenítést, amellyel az elhunytra emlékeztek a viktoriánus korban.
A gyermekek gyakran láthatók kanapén, fotelekben vagy kiságyban.
A legkorábbi fényképészeti eljárás, a dagerrotípia már az 1830-as évektől tömegek számára elérhető volt, olcsóbb és lényegesen gyorsabbnak számított, mint egy festett portré azok számára, akik örök emléket akartak szerezni elhunytaikról. Ez a különlegesen morbid eljárás meglehetősen gyakori volt Európában, az Egyesült Államokban azonban nem rendelkezett akkora hagyománnyal. A 20. század elejére a szokás kiment a divatból.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
