Méltósággal ment a nyaktiló alá XVI. Lajos
2013. január 21. 18:26
Elrendeltetett
A politikai erőviszonyok is átalakultak, továbbra is jelentős erőt képviseltek az alkotmányos monarchisták, de velük szemben kialakult a girondiak csoportja. Kevesen tudják, hogy a kortársak brissotisáknak hívták őket, a gironde csak a 19. századtól vált utólag a nevükké, bár a közel 150 főből csupán kilencen származtak Gironde megyéből. Az országban fokozódott a külföldi beavatkozástól való félelem, Lajos azonban taktikai megfontolásból támogatta egy esetleges háború kirobbanását, mivel a forradalmi erők vereségétől a királyi hatalom helyreállítását remélte. E megfontolásból girondiakból álló kormányt nevezett ki, amely 1792. április 20-án hadat üzent a Habsburg Birodalomnak, helyesebben mondva „Magyarország és Csehország királyának”.
Lajos továbbra sem tudott együttműködni a nemzetgyűléssel, így a párizsi községtanács irányítása alatt álló tömeg a girondiak támogatásával 1792. augusztus 10-én megostromolta a Tuileriákat, a királyi palotát. A Temple börtönébe zárt király életének sorsa a politika kénye-kedvétől függött: a párizsiak a halálát kívánták, ahogyan Robespierre-ék is, akik felülkerekedtek a girondiakon, s rájuk kényszerítették radikális akaratukat. Szeptember 21-én a nemzetgyűlés kikiáltotta a köztársaságot, eltörölte a monarchiát, ezzel egy időben Lajost megfosztották címeitől, kiváltságaitól, s ezentúl egyszerű polgárként (Capet Lajos) bántak vele.
A Tuileriák ostroma
1792 ősze vitával telt, amely diskurzus arról szólt, milyen vádak alapján idézhetnék be a Konvent tagjai volt királyukat. Tulajdonképpen nem volt kérdés a bukott uralkodó leendő tárgyalásának kimenetele, hiszen a radikális hangok ellepték a bíróságként funkcionáló politikai szerv padsorait. Sokan úgy vélték, hogy Lajost tettei miatt már nem illetik meg az emberi jogok. Azonban a december 11-én kezdődő per kezdetén a nemzetgyűlés tekintélyes része mégis felszentelt királyuk felmentése mellett tette le a voksát. Természetesen a jakobinusok tettek róla, hogy Párizs népének a forradalom hevében igen könnyen befolyásolható hangulata Lajos ellen forduljon.
A hazaárulásért, a nemzetgyűlés akadályozásáért, az elmúlt évek vérontásaiért vádolt király ügyvédjei azzal próbáltak érvelni, hogy jogilag nem dönthetne az uralkodó élete felett a Konvent, s Lajos az elkövetett tetteiért nem vonható felelősségre. A többszöri szavazásokra 1793. január 15. és 20. között került sor; eleinte mindenki a király bűnösségére voksolt, majd a Gironde visszakozott, azonban a jakobinusok a népre hivatkozva keresztülvitték akaratukat, s végül 387 igen és 334 nem, majd 366:319 arányban a király halálára szavaztak. Lajos kivégzésére szavazott saját unokafivére, Louis Philippe Joseph d’Orléans herceg is.
A király kivégzése
XVI. Lajos kivégzésére végül 1793. január 21-én került sor. Utolsó napjának alakulását gyóntatójától ismerjük: aznap hajnali 5-kor kelt, egy misén vett részt, majd 7 órakor elbúcsúzott családjától. 9-kor egy zöld hintóba szállt be a Temple előtt, utazótársai egy pap és két katona volt. 10 órakor a kocsi megérkezett a párizsi Forradalom terére (Place de la Révolution, a mai a mai Concorde-tér), ahol fegyveresek sorfala mellett haladt a vesztőhelyre. Kivégzői felszólították ruhái levételére, s megkötözték. A fejét állítólag olyan hidegvérrel helyezte a guillotine alá, hogy ezzel még a körülötte álló hóhérokat is meglepte. A következő pillanatban a porba hullott a felszentelt francia király feje, ami már az elkövetkező terrort vetítette előre.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
