Jugoszlávia a kezdetektől a végig
2013. január 9. 14:51 MTI
Lefűrészelt csillag, úttörőing jelvényekkel, s nem utolsósorban Vuckónak, az 1984-es szarajevói téli olimpia kabalaállatának a mása is látható annak a belgrádi kiállításnak a vitrinjeiben, amely a délszláv háborúk befejezése óta először tesz kísérletet Jugoszlávia, az eltűnt soknemzetiségű ország történetének feldolgozására - írja a Die Presse című osztrák napilap.
1996-ban, amikor Jugoszlávia történetének múzeumát megalapították, az ország már csak papíron létezett. Magán Szerbián belül sem uralkodott egyetértés abban, hogy miként kellene bemutatni a témát. Négy évvel később a kiállítási tárgyak raktárban kötöttek ki. Múzeumi szakemberek egy új nemzedéke csak néhány évvel ezelőtt kezdett el szervezni időszaki kiállításokat Titóról és koráról. Most öt utódállam történészei merész vállalkozásba fogtak. A Jugoszlávia a kezdettől a végig mottóval létrehozott jelenlegi belgrádi kiállítást majd egy állandó bemutatónak kell felváltania a délszlávok közös államáról.
A mostani kiállítás rendezői a 20. század egyik legérdekesebb, egyben egyik legvitatottabb kísérletének tekintik az elsüllyedt Jugoszláviát. Csak a vezér, Joszip Broz Tito volt képes tekintélyével, személyi kultuszával, stratégiai sakkhúzásaival, de manipulációval is ilyen sokáig egybetartani Jugoszláviát - mondja Hrvoje Klasic horvát történész. "Tito hatalomátvételéig az itteni népek belháborúk sorozatát élték meg, s Tito halála után ugyanígy jártak" - fűzi hozzá.
A Jugoszlávia vége témát körüljáró utolsó teremben képernyők villódzanak, a két ellenlábas, a szerb Slobodan Milosevic és a horvát Franjo Tudjman a szereplő a filmekben. Meg lehet hallgatni háborús beszédeiket. A kiállítás rendezői azonban nem óhajtják a háborús évtized prizmáján keresztül láttatni az országot. A közelítést a helyi fiatalok és a külföldiek számára nemcsak úgy akarják megkönnyíteni, hogy bemutatják Goli Otokot, a politikai foglyok börtönszigetét, de közel akarják hozni a mindennapokat, a társadalmi valóságot és a kultúrát is. Lekvárkonzervektől kezdve a napfényvédő krémekig terjed azoknak a tárgyaknak a skálája, amely illusztrálják a jugoszlávok növekvő jólétét a 60-as és a 70-es években.
Sokan, akik átélték a nehéz 30-es és 40-es éveket is, a korszakot a haladás, a soha nem tapasztalt stabilitás és a béke időszakának tekintik. A fiatalabb látogatókat a popkultúra és a filmek érdeklik - mondja Ana Panic tudományos vezető. Az idősebbek a televíziós képernyők előtt tömörülnek, Tito beszédeit hallgatják, s isszák minden szavát. "Megbabonázva csüggnek ajkán" - jegyzi meg Panic. Minden arra mutat, hogy a kiállítás nem végleges, egy kisebb, de állandó kiállítás előfutárának kell tekinteni. Valószínűleg abban az épületben rendezik majd be, ahol jelenleg a Titónak adományozott ajándékokat őrzik.
Elég csak belepillantani a szerb, a horvát, a koszovói vagy a bosnyák tankönyvekbe, hogy lássuk, mennyire eltérően ítélik meg az utódállamok a közös jugoszláv történelmet. A belgrádi kiállítást szervező szakemberek viszont azt vallják, együttműködésre vannak ítélve. "Annyi közös dolog köt össze, hogy ebből a helyzetből csak hasznot húzhatunk" - vonja le következtetését a horvát történész.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
