Adalékok a kommunizmus kutatás történeti problémájához
2012. december 29. 11:05 Ötvös István
A kommunizmus kutatás levéltári nehézségei kapcsán szinte mindenkinek dokumentumok megsemmisülése és hiányosság, valamint a külföldi – szovjet dokumentumok – töredékes ismerete rémlik fel. A közép-európai közgondolkodás amúgy is hajlamos az összeesküvés-elméletek befogadására, ezért sokan valamilyen „mindentudó”, láthatatlan kéz manipulációjától rettegnek és ennek is tulajdonítják az iratanyag hiányát.
A szóbeli utasítások miatt nagy a forráshiány
Csakhogy valójában minden korszak kutatója forráshiányban szenved, legfeljebb más-más okból. De míg a – példa kedvéért – középkor kutatója számára a forráshiányt az egykorú dokumentumok természetesnek vélt megsemmisülése okozza, addig a modern korszak kutatója számára a látszólagos bőség ellenére egy másfajta hiány jelenléte nyomasztó.
Hiába találták fel az írógépet és készítettek nagyszámú másolatot egyes dokumentumokról, valójában a modern hírközlési eszközök lényegesen tágabb teret biztosítanak a szóbeli utasítások kiadására. És hogy Rákosi Mátyás, vagy Kádár János pontosan milyen utasításokat adott szóban, azt voltaképpen soha nem fogjuk megtudni.
A kérdés tehát voltaképpen nem az, hogy lesz-e forráshiány, hanem az, hogy be lehet-e tömni – és ha igen, hogyan – a réseket? Hogy ne teljesen elméleti síkon tapogatózzunk néhány példán keresztül próbáljuk meg bemutatni a forráshiányok és azok kitöltésének (talán) lehetséges okait, módját.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
