Mussolini arcai
2012. november 12. 14:30
Nem puccsal került hatalomra
A közkeletű felfogással szemben Mussolini nem puccsal került hatalomra. Az olasz politikai baloldal reménytelenül megosztott volt, a küszöbönálló erőszak lehetősége pedig a világháború közelsége miatt rossz emlékeket idézett fel, így nem csoda, hogy a király október 29-én felajánlotta a Ducének, hogy alakítson koalíciós kormányt.
Máig húzódó történeti vita tárgya, hogy milyen szerepe volt az államfőnek a marcia su Roma sikerében, a Mussolini-kormány megalakulásában, és a fasizmus húszesztendei regnálásában. III. Viktor Emániel kapcsolata jobbára puszta formalitás volt Mussolinivel, aki hatalomra jutva nem ragaszkodott többé a fasizmus republikánus retorikájához, amelynek sértő voltával kockáztatta volna a hadsereg főtisztjeinek szimpátiáját.
A király döntéseit minden bizonnyal az is mozgathatta, hogy sem ő, sem pedig tanácsadói nem tekintették veszélyesnek a 39 éves újdonsült parlamenti képviselőt, akinek pártja mindössze 35 képviselővel rendelkezett az 535 tagú olasz parlamentben – írja Andreides Gábor egyik korábbi tanulmányában. Az uralkodó Mussolini kinevezésekor nyilvánvalóan szem előtt tartotta azt az általános fásultságot és dermedt állapotot, amelyben az ország leledzett az első világháború után. Olaszok milliói vágyták a rendet és nyugalmat, biztonságos kiszámíthatóságban kívántak élni.
És nem az uralkodó volt az egyetlen, aki nem látta az eljövendőt. Majdnem az összes liberális és demokrata politikai erő jóindulatú semlegességgel viseltetett az új politikai formációval szemben, amelynek valós karakterét, és a politizálásában rejlő eleddig ismeretlen hatalmi fogásait szinte senki nem sejtette. Például Alcide De Gasperi által vezetett néppárti frakció olyannyira támogatta az új kabinetet, hogy két minisztert is delegált.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
