A 13. századi Londonban ezrek halálát okozta egy távoli vulkánkitörés
2012. augusztus 7. 16:13 MTI
A 13. századi Londonban ezrek halálát okozhatta egy távoli vulkánkitörés, amely globális katasztrófát váltott ki - állítják brit régészek, akik tömegsírokat tártak fel a brit főváros keleti részén. Az ásatásokat a Spitalfields nevű városrészen végezték, amely a 13. században Anglia egyik legnagyobb középkori ispotályához, a St. Mary Spital-hoz tartozott. 1998 és 2001 között 10 516 sírt tártak fel, és 5300 csontvázat részletes vizsgálatnak vetettek alá.
Kezdetben, amikor a régészek felfedezték a több ezer csontvázat, úgy vélték, hogy a fekete halál, azaz a 14. századi pestisjárvány vagy az 1315-17-es éhínség áldozatairól van szó - olvasható a The Guardian online kiadásában.
A legújabb kutatások, például az északi féltekén és az Antarktiszon vett jégfurat-minták, valamint a Malawi-tó üledékéből származó minták, csakúgy mint a csontvázak radiokarbonos vizsgálata viszont egészen más képet festenek. A tudósok azt a meglepő eredményt kapták, hogy egy évszázaddal korábbi, hatalmas erejű vulkánkitörés áldozatairól van szó.
Az 1258 elején bekövetkezett vulkánkitörés, amelynek helyét még nem sikerült pontosan megállapítani, a legerősebb volt az elmúlt tízezer év során. A jégfurat-minták kéntartalma arról tanúskodik, hogy a kataklizma során nyolcszor több kénszármazék és hamu került a levegőbe, mint a Krakatoa 1883-as pusztító erejű kitörése során. A légkörbe kerülő aeroszolok világszerte lehűlést okoztak.
"Hatalmas kitörés volt, amelynek következtében az átlaghőmérséklet globálisan 4 Celsius-fokkal csökkenhetett" - hangsúlyozta Bill McGuire vulkanológus, aki szerint okozhatta a katasztrófát a mexikói El Chicón, az ecuadori Quilotoa vagy akár egy indonéziai vulkán is.
A lehűlés éhínséget és járványokat okozott. Matthew Paris bencés szerzetes, az 1250-59-es éveket felölelő Historia Anglorum szerzője krónikájában arról számolt be, hogy az 1258-as év embertelen hideggel köszöntött be, de a tavasz és a nyárelő sem hozott jelentős javulást. "A vetés nem kelt ki, a jószág elpusztult, és nagyon sok szegény ember halt éhen. Mindenütt holttestek hevertek. Amikor összeszedtek több holttestet, a temetőkben nagy gödröket ástak és együtt eltemették a halottakat" - írta a szerzetes.
Az éhínségnek és a járványoknak Londonban a számítások szerint tizenötezren eshettek áldozatul, ami különösen nagy szám, figyelembe véve, hogy a város korabeli népessége ötvenezer fő lehetett. Sok ezren vesztették életüket Anglia más vidékein is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
