Halálbüntetés Magyarországon
2012. július 20. 14:53
Az akasztás kivitelezése a XX. század során
Magyarországon 1960-ig végeztek ki politikai foglyokat, utána főként már csak köztörvényes bűnözők nyakára került a hurok. A kötelet mindig az ítéletvégrehajtó készítette el, hogy annak bizonyos csomója az áldozat nyaki ütőerére szoruljon, így mikor meghúzzák a kötelet, elszorítja az eret. Az akasztást legalább két ember végezte, az egyik (a hóhér) a nyaki kötélért volt felelős, míg egy másik a lábainál húzta lefelé a vétkest. Mindeközben több centimétert (akár 15-20 centimétert is!) megnyúlt a test, az áldozat elvesztette eszméletét, elszakadt a nyakcsigolyája, az ítéletvégrehajtó pedig egy mozdulattal kiemelte azt.
Szálasi akasztása (1946. március 12.)
„A kivégzés – az elítélt kivételével – nem túl józan állapotban zajlott le” – mondta Kabódi Csaba történész a Múlt-kor 2009. február 15-i adásában. „Hiszen még a hóhérok is nehezen viselték az önként vállalt feladat teljesítését, ezenkívül a különböző felügyelők, akik a biztonságról gondoskodtak, sem voltak teljesen színjózanok” – tette hozzá.
A börtönben lévő gépkocsiknak is meg volt a maga szerepe, ha az elítélt esetleg őrjöngeni kezdett volna, a motorokat beindították, így próbálva elnyomni az utcára szűrődő zajokat. Erős nyugtatót adtak az elítélteknek a végrehajtást megelőző éjszakán, így kevéssé voltak maguknál az ítélet-végrehajtás előtt; a felügyelők „örültek”, ha a két lábukon el tudtak menni a bitófáig. Ez elsősorban az őrség védelmét szolgálta.
A halálraítélteket rendszerint hajnali ötkor végezték ki a Büntetés-végrehajtási Intézet udvarán. Az akasztás előtti éjjelen az elítéltnek még lehetett egy utolsó kívánsága. A jogszabályi rendelkezés szerint átlagon felüli élelemben kellett részesíteni, de természetesen ez nem lucullusi lakoma rendelését jelentette. Az elítéltek kérhettek egy felest vagy egy üveg sört, esetleg három deciliter bort, azonban többet nem.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
