Halálbüntetés Magyarországon
2012. július 20. 14:53
Halálbüntetés az újkori Magyarországon
A Habsburg Birodalomban II. József, a kalapos magyar király főként Joseph Sonnenfels tanításainak, valamint testvére, Lipót toscanai uralkodó hatására a halálbüntetést eltörölte, s a hajóvontatás terhét állította a helyére 1787-ben. 1795-ben azonban visszaállították, s Martinovics Ignácot társaival együtt halálra is ítélték.
Az aradi vértanúk kivégzése
Az első modern magyar büntetőtörvénykönyv, az 1878-as Csemegi-kódex bár nem zárta ki a halálbüntetés ítéletének kiszabását, azt csupán a király személye elleni felségsértés és a gyilkosság bűntette vádjában engedélyezte alkalmazni. Az első világháború során több büntetésre is kiterjesztették létjogosultságát, azonban a forradalmak és a második világégés között viszonylag kevés ember bűnhődött halállal.
1961-ben részletesen szabályozták a halálbüntetés kiszabásának okait, végül 1990 októberében a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága határozatot hozott a halálbüntetés alkotmányellenességéről: „A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani." (54. § (1) bek.)
Az utolsó magyarországi kivégzést 1988. július 14-én hajtották végre: a 27 éves Vadász Ernőt akasztották fel különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt. Egy férfit kínzott meg brutálisan, mielőtt megölte volna. 2012-ben a világ államai közül 90 egyáltalán nem alkalmaz halálbüntetést, 11 csak rendkívüli körülmények fennállása esetén, és 32 országban a büntetőjog része ugyan, de már legalább egy évtizede nem alkalmazták. 64 államban továbbra is a gyakorlat része.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
