Kádár nem volt a nők bálványa
2012. május 26. 12:15 Tóth Eszter Zsófia
Kádár János életében több nő is kiemelkedő szerepet játszott: édesanyja, Csermanek Borbála és felesége, Kádár Jánosné Tamáska Mária, akinek alakját Kornis Mihály balladában örökítette meg. Az egykori pártvezérről még a rosszindulatú utókor sem állította, hogy Casanova lett volna.
A harisnyagyárban
Politikusi pályafutása során Kádár János kevésszer látogatott el többségében nőket foglalkoztató gyárakba, 1968. október 24-én a Budapesti Harisnyagyárban, 1984. július 25-én pedig a Habselyem Kötöttárugyárban tette tiszteletét. Míg az első látogatás egy pusziról – amelyet az egyik munkásnő adott az ország vezetőjének –, a második alkalom arról a fotóról híresült el, amelyen az ország első embere – talán elfeledkezve a protokoll-előírásokról – önfeledten bámulta a divatbemutatón a fiatal manökent, Sütő Enikőt. A politikus szájából lógott az elmaradhatatlan cigaretta. A cigarettának egy másik képen is nagy szerepe volt, amikor az ünnepelt színésznő, Törőcsik Mari adott tüzet a politikusnak.
Az 1968-as harisnyagyári látogatásnak elsősorban politikai jelentősége volt: az első titkár a csehszlovákiai magyar katonai bevonulás után ekkor szerepelt először nagy nyilvánosság előtt. A gyárlátogatáson szó esett a politikáról is, de – a korabeli filmfelvételek tanúsága szerint – Kádár János tudatos fogyasztóként is viselkedett: a gyár termékei közül értelemszerűen a zoknik keltették fel érdeklődését. A kötöde műhelyfőnöke elmondta, hogy ők elsősorban exportra termelnek. Kádár váratlanul kiemelt egy zoknit a kupacból, és a következőket mondta: „Ezt szeretem én viselni, csak ritkán jutok hozzá”. Majd egy másikra mutatott: „Ilyen nekem is van”. Érdekes, annak ellenére, hogy az ország egyetlen harisnyagyárába látogatott el, eszébe sem jutott szóba hozni, hogy felesége milyen harisnyát visel, és hozzájuthat-e olyanhoz, amilyet szeretne, netán elégedett-e az áru minőségével.
A látogatásról a Nők Lapja is tudósított. Az „Otthonos vendég a gyárban” című cikk tanúsága szerint az újságírót félrehívta az egyik munkásnő, a 11–es kötöde brigádvezetője, M. Jánosné és elárulta, hogy Kádár Jánosban elsősorban kedvességét, közvetlenségét kedveli. Kádár jó arcmemóriáját gyakran emlegették munkásnő visszaemlékezőim is, azonban érezték azt is, hogy a rendszerváltás után már nem illik azt a politikust isteníteni, aki szovjet tankokon érkezve leverte az 1956-os forradalmat.
A már említett 1984-es gyárlátogatásról tudósító „Habselyem” című üzemi lap cikkének tanúsága szerint viszont Kádár János ekkor már kevésbé érezhette magát otthonos vendégnek a gyárban: a munkásnők ugyanis kritikát is megfogalmaztak neki. Arról panaszkodtak, hogy mennyire keveset keresnek, fizetésükből ők nem tudnak borravalót adni, ruhájukat vegytisztítóba vinni, esetleg mirelit terméket vásárolni. Ezért sokakat csábítanak át a gyárból a többet fizető, könnyebb munkát ajánló kisiparosok. Az eseményről a Nők Lapja - „Pesterzsébeti látogatás” címmel - csak fényképes riportban számolt be. Az utóbb híressé vált MTI fotót nem közölték. A hetilap szerkesztői a sütőenikői idomokon elidéző pártvezér bemutatása helyett inkább a kevesebb kockázattal járó „Szvetlana Szavickaja első nőként űrsétát tett a világűrben” címmel közöltek rövid cikket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
