Így mulattak az őskorban
2012. május 16. 13:45
A helyi törzsfőnökök és papi vezetők által szervezett őskori lakomák kronológiai rekonstrukcióját végezte el két brit kutató. Mivel ma már ötven év pontossággal meg lehet határozni a leletek korát, a tudósok azt is tudják, hogy ezen események a társadalmi-politikai átalakulás mely szakaszára estek.
Az őskorban akár több ezer ember is összegyűlhetett nyaranta, hogy – a mai könnyűzenei fesztiválhoz, a Glastonbury-hoz hasonlóan – aztán egy több napon át tartó, hatalmas lakomázásba és féktelen mulatozásba torkolló ünnepség vegye kezdetét. A fiatal férfiak a közeli közösségekből érkező nőkkel találkoztak, s kötötték össze életüket, csordányi marhát kaszaboltak le, biztosítandó a vendégek ellátását. A neolitikum kori lakomákra egy arra kijelölt helyen került sor: legtöbbször töltésutak mentén vagy éppen hegytetőkön.
Az őskori bacchanáliákról két brit tudós végzett kutatást. Alasdair Whittle, a Cardiffi Egyetem és Alex Bayliss, az English Heritage munkatársa pontos kronológiát állított fel ennek rekonstruálására: az első, földműveléssel foglalkozó emberek érkezésétől a mezőgazdaság elterjedéséig.
A társadalmi változások hatásai az egész szigetet érintették, aminek betetőzése a töltésutakkal határolt elkerített területek kialakítása volt: itt szervezték meg lakomáikat az egyes papi elöljárók és törzsfőnökök, megteremtve, majd megszilárdítva ezzel hatalmi bázisukat.
Egészen mostanáig csak kevés megbízható információ állt a kutatók rendelkezésére a földművelés elterjedéséről Nagy-Britannia területén. „Azt tudtuk, hogy a köztemetőként funkcionáló hosszúkás sírdombok és a töltésút mentén kialakított területek azt követően váltak elterjedtté, hogy az első földművelők felváltották a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató közösségeket” – mondta el Bayliss. „De eddig úgy gondoltuk, hogy ez a folyamat több száz éven át tartott. Valójában csak a tizedéig” – tette hozzá.
Az új kronológiai modell a 18. században élt matematikus, Thomas Bayes tételeit veszi alapul. A szakemberek rendelkezésére álló technológiai módszerekkel a kutatópáros ma már akár évtizedes pontossággal meg tudja határozni a feltárt ősi leletek korát.
Az első földművesek Franciaországból érkeztek az angliai Kentbe i.e. 4050 körül. Az új módszer kezdetben igen lassan terjedt el, csak i.e. 3900-re érte el Cotswolds-öt. Ezt követően azonban soha nem látott sebességgel hódította meg a szigetet, ötven év leforgása alatt szinte a mai Nagy-Britannia egész területén elterjedt, egészen Aberdeenig. Egy évszázad alatt rengeteget változott az ősi társadalom képe: először hosszúkás dombokat építettek, majd jöttek a teraszra emlékeztető struktúrák. A kettő között óriási különbségek húzódtak: míg az előbbi építésében elég volt egy családnak részt venni, az utóbbi esetében több százan gyűlhettek össze.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
