Ki ölte meg Nagy Sándort?
2012. március 23. 08:59
Arzén, sztrichnin, hunyor
Több olyan elbeszélés is fennmaradt, ami viszont teljesen máshogyan festi le az eseményeket. Eszerint Nagy Sándor a lakoma kellős közepén lett rosszul, miután megivott egy pohár bort. Ezt követően a források a legkülönbözőbb verziókkal rukkolnak elő a betegség lefolyását illetően: rángatózás, pokoli fájdalom, delírium, ám lázról egyik sem beszél.
A szúró fájdalom egyértelműen a mérgezés jele, amit Plutarkhosz – Nagy Sándor életrajzírója – a leghatározottabban visszautasít, mondván, ezzel az eszközzel csak azok a kútfők éltek, akik valamilyen szenzációt kerestek a nagy dráma befejezéséhez. Felmerül a kérdés: ha Nagy Sándort megmérgezték, ki tehette? Stone igen óvatos a kérdésben, nem úgy a görög és római történetírók, akik szerint Antipatrosz és két fia, Kasszandrosz és Iollasz a bűnös. Az egyik történetíró tudni véli, hogy Antipatrosz – akinek nem mellesleg jó oka lett volna eltenni láb alól riválisát – fiával a legendás Sztüx folyóból hozatott mérgezett vizet a királynak.
Természetesen a részletek ezen a ponton is különböznek: egyesek szerint az összeesküvésben Arisztotelész, Nagy Sándor nevelője is részt vett, akinek rokonát, Kalliszthenészt a király küldte a halálba; mások Médiuszra, a végzetes lakoma házigazdájára, Iollasz szeretőjére gyanakodnak, aki „duplán” lehet bűnös: az első korty mérgezett víz ugyanis állítólag még nem végzett volna a királlyal, ha nincs Iollasz és itatja meg vele újra a makedón uralkodót.
A görög mondakörből ismert folyó – az alvilág első állomása – mérgezett vize azonban csak fikció – állítják a későbbi korok történészei, akik szerint ezzel csupán az lehetett a cél, hogy besározzák Antipatroszt és Kasszandroszt, ők ugyanis mindketten részt vettek a Nagy Sándor halála után megindult helyezkedésben (azt egyébként, hogy a Sztüx-folyó, mai nevén Mavroneri, nem tartalmaz mérgező anyagokat, már 1913-ban sikerült bizonyítani).
Egy 2010-es barcelonai konferencián Adrienne Mayor történész és Antoinette Hayes toxikológus azzal a meglepő magyarázattal álltak elő, hogy a Mavroneri körüli mészkő toxikus baktériuma, a calicheamicin végezhetett Nagy Sándorral. A kutatás egyértelműen a gyilkosság mellett hozott fel érveket, maguk a kutatók azonban inkább a legendával foglalkoztak, s nem fogalmaztak ennyire egyértelműen.
A Mayor-Hayes páros eredményei a többi kutató fantáziáját is beindította - olvasható a History Today legújabb, áprilisi számában közölt cikkben. Az egyik szerint Ptolemaiosz arzénnal mérgezte meg az uralkodót, a másik azt állítja, hogy a király felesége, Roxána tette sztrichninnel, a harmadik pedig hogy erre véletlenül, Nagy Sándor orvosainak figyelmetlenségéből került sor; ők hunyorgyökeret adtak a mit sem sejtő betegüknek. Utóbbi elmélet Leo Schep új-zélandi toxikológus és John Grieve, a Scotland Yard detektívje nevéhez köthető, akik kizárták a gyilkosságot, szerintük egyszerű túladagolás történt.
A toxikológia azonban nem egzakt tudomány, különösen 2300 év távlatából bizonyulhat pontatlannak. Graham Phillips – aki 2004-ben írta meg Nagy Sándor: gyilkosság Babilonban című könyvét – ezért azt állítja, hogy csakis a sztrichnin végezhetett a fiatal királlyal. Phillips szerint azért Roxána lehet a tettes, mert féltékeny lett Nagy Sándor két feleségére, akiket a király katonai kalandjai során vett el. Paul Doherty novellista, amatőr történész szintén ebben az évben állt nyilvánosság elé elméletével, amely szerint annak ellenére, hogy Nagy Sándort halála után akár egy hétig is érte a perzselő nap, teste nem indult bomlásnak. Az általa felkutatott 19. századi toxikológiai tanulmányok ugyanis arról írnak, hogy az arzénmérgezés hatására a test spontán mumifikálódni kezd.
A mérgezésről szóló teória kritikusai szerint beszédes, hogy Nagy Sándor fejében fel sem merült a gondolat abban a 10-12 napban, amikor betegsége teljesen elhatalmasodott rajta – az a Nagy Sándor, aki pedig minden árulót eltakarított környezetéből élete utolsó éveiben. Különös az is, ahogyan a birodalma szétesett: ha ugyanis valóban megmérgezték volna, akkor a Nagy Sándor utáni forgatókönyv is készen állt volna. Erről azonban szó sem volt: a birodalom, amelyet alig egy évtized alatt hozott létre, atomjaira esett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
