Régészek Közép-Afrika elveszett civilizációjának nyomában

2011. augusztus 17. 09:41

1943-ban Bernard Fagg brit régész egy rejtélyes terrakotta fejet talált a nigériai Jos városa közelében. Mivel a töredék egyetlen akkor ismert afrikai civilizációval sem volt rokonítható, ezért Fagg egész Közép-Nigériát bejárta, hasonló leletek után kutatva. Vizsgálódásai folyamán egy meszelt házat épített Nok falu közelében, és kétszáz terrakotta töredéket gyűjtött össze. A kutató a talaj vizsgálata alapján megállapította, hogy a leletek i. e. 500 körül keletkezhettek, viszont ez a datálás ellentmondott az akkor elfogadott tudományos vélekedésnek, amely szerint ennyire korán Nyugat-Afrikában nem volt ilyen tárgyak előállítására képes civilizáció. Ám hamarosan kiderült, hogy a radiokarbonos vizsgálat szerint is i.e. 440 és i.sz. 200 közt keletkezhettek a leletek. A sok terrakotta alkotásnak köszönhetően Fagg és társai felfedeztek egy új civilizációt, amelyet a közeli falu után Noknak neveztek el.

Egy másik lelőhely, Taruga közelében Fegg még meglepőbb leletre lelt: tizenhárom vaskohóra, körülöttük terrakotta figurákkal. Mindebből a brit archeológus azt a következtetést vonta le, hogy a figurák egy a vasgyártást segítő vallási szertartás kellékei lehettek. A kemencéket a faszén radiokarbonos kormeghatározása révén i.e. 280 tájára keltezték, s megállapították, hogy valószínűleg a Nok volt az első vasat használó kultúra a szubszaharai térségben. Fagg, aki később visszatért Oxfordba, könyvet írt felfedezéseiről.

Az elkövetkezendő negyven évben a fosztogatás jutott a Nok-kultúra emlékeinek osztályrészül. „Senki sem folytatta Bernard Fagg munkáját. A Nok az illegális ásatások és nemzetközi műkincskereskedők áldozata lett a tudományos feltárás helyett” – jelentette ki Peter Breunig, a frankfurti Johann Wolfgang Goethe Egyetem munkatársa. A lopások száma 2005-től fokozatosan csökkent, hála a szigorúbb szabályzásnak. Breunig és kollégája, Nicole Rupp vezeti azt a német és nigériai kutatócsoportot, amely 150 négyzetmérföldet tár fel Nigéria középső részén; az ásatások során az egyik lelőhelyen körülbelül 1700 terrakottadarabot találtak.

A felszínre hozott agyagtárgyak téma tekintetében igen változatosak, ám vannak állandó jellemzőik is: nagyméretű fejek, mandulaformájú szemek, kettéosztott ajkak; a fejeken gyakorta van fejdísz vagy hajviselet, ami a magas státusz jelzése lehet. Az agyag mikroszkopikus vizsgálatából a szakemberek arra következtettek, hogy a térségben központilag szabályozott gyártás folyhatott.

Breunig és Rupp körülbelül húsz vaseszközt is talált a feltárás során. Egy Intiniben feltárt vasolvasztót a benne talált faszén radiokarbonos vizsgálata alapján i.e. 519 és i.e. 410 közé datáltak, ami még a Fagg által feltételezett időpontnál is korábbi dátum. A feltárások alapján – mivel a felszínre hozott kőeszközök és vaseszközök igen közel voltak egymáshoz és vélhetően ugyanazon háztartások használták őket – a német régész és csapata azt feltételezi, hogy a vaseszközök nem azonnal váltották fel a kőeszközöket, hanem csak azt követően, hogy elegendő mennyiségű vasat tudtak termelni. A feltárások megerősítik azt a régészek által széleskörűen elfogadott feltételezést is, amely szerint Afrikában a kőkort egyenesen a vaskor követte.

A feltárások ráirányítják a figyelmet az afrikai régészet egyik vitás kérdésére, ugyanis egyes kutatók szerint a térségbe a Szaharán keresztül, kívülről jutott el a vas megmunkálásának technikája, míg mások szerint azt a helyiek maguk fejlesztették ki. A vitában Breinig egészen addig nem kíván állást foglalni, míg jövőre egy francia szakemberrel meg nem vizsgálja a Nok-kohókat.

A Nok-kultúra valamivel i. sz. 200 után hanyatlott le, a bukás oka Breunig szerint a természeti erőforrások túlzott kihasználása és a faszéntől való függőség lehetett.

A művészettörténészek sokáig úgy gondolták, hogy a Nok művészet egy elszigetelt jelenség volt, ám most azt valószínűsítik, hogy kapcsolatban lehetett a későbbi, egykoron Dél-Nigériában virágzó Ife-kultúrával. „Még további kutatásokra lenne szükségünk, hogy kimutassuk a stílusbeli folytonosságot a Nok és az Ife között” – jegyezte meg Nusa Hambulu, a Múzeumok és Emlékművek Nigériai Nemzeti Bizottságának kutatási igazgatója.