Nemzetközi összefogásért kiált az illegális műkincskereskedelem
2011. augusztus 9. 13:07 The Guardian
Az arab tavasz okozta politikai instabilitással megnyílt az út az illegális műkincskereskedők előtt, akik kényük-kedvük szerint fosztogathatják a közel-keleti és észak-afrikai régészeti lelőhelyeket. A legutóbbi egyiptomi eset is azt bizonyítja, hogy a jelenséget csak nemzetközi összefogással lehet korlátok közé szorítani, de a kereslet ettől még nem fog megszűnni.
Mintha a történetet egy új India Jones film jeleneteiből kölcsönözték volna. Három műkincskereskedő és egy gyűjtő bukott le nemrégiben, akik egy olajozottan működő, egyiptomi leletekre – szarkofágok, mészkőfigurák, temetkezési kellékek – szakosodott bűnszervezetet alkottak. A relikviák tárolására szolgáló dobozokra csupán annyit írtak, mint „régiségek”, és „fatábla”, elkerülendő a hatóságok figyelmének felkeltését.
Az egyiptomi régiségügyi miniszter által a közelmúlt egyik legnagyobb és legjelentősebb rablásának nevezett akciója arra emlékeztette az érintett országokat, hogy az idén januárban kipattant forradalmi hullámmal párhuzamosan az illegális műkincskereskedelem mérete is megnőtt, s ez megkongatta a vészharangot a műemlékvédőknél is: szerintük ideje lenne végre, hogy egy hatékonyabb, nemzetközi szintű rendszer épüljön ki.
Legutóbb az amerikai hatóságok három műkincstolvajt, Mousa Khoulit, Salem Alshdaifatot és Ayman Ramadant, valamint egy műgyűjtőt, Joseph A. Lewis II-t fogtak el és vádoltak meg azzal, hogy nemzetközi szerződéseket és hazai törvényeket megsértve illegálisan csempésztek ki Egyiptomból kétezer éves leleteket. Az amerikai nemzetbiztonsági hivatal egyik munkatársa, James Hayes Jr. szerint igen rentábilis üzletről van szó, hiszen az illegális műkincskereskedelem a feketepiac harmadik legjövedelmezőbb ága.
Az év elején az amerikai és az egyiptomi hatóságok által folytatott vizsgálat okozott kellemetlen perceket a St. Louis Art Museumnak, a múzeum ugyanis nem tudta bizonyítani, hogy Ka-Nefer-Nefer múmiájának halotti maszkjához nem illegális úton jutott hozzá. Egy másik ügyben egy brit műkincskereskedőt ítéltek el, aki Amenhotep fáraó szobrát csempészte Nagy-Britanniába; a férfi plasztik másolatnak mondta a leletet, így tudta rászedni a brit vámosokat.
Khouli és társai is hasonló metódust alkalmaztak: hazudtak a tárgyak származási helyéről, az értékükről és magukról a tárgyakról. Ezzel a műkincstolvajok jól bevett szokását másolták, mivel így könnyen el lehet kerülni a mégoly éber hatóságok kellemetlen kérdéseit is.
A nemzetközi közösség úgy próbálja elejét venni a különböző praktikáknak, hogy rábírnák a múzeumokat arra: szerezzék meg és tegyék közzé a leletek származását bizonyító okiratokat, míg az európai Commission for Looted Art a kormányoknál lobbizik a közös politika kialakítása érdekében. Az amerikai Principles on Nazi-Confiscated Art átfogó irányelveket hozott annak érdekében, hogy nemzetközi szinten is előmozdítsa az illegális műkincskereskedelem elleni harcot, de Kairó is élenjár a küzdelemben: a törvények felülvizsgálata következtében minden olyan tárgy, amely Egyiptomból származik, csak a központi kormány jóváhagyásával hagyhatja el az országot.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
