Egy jeles év a Nemzeti Múzeum életében

2011. június 30. 16:34 Debreczeni-Droppán Béla

A Magyar Nemzeti Múzeum történetében az 1811-es esztendő sok szempontból fontos és említésre méltó, hiszen ekkortól kezdve kapott katonai őrizetet az intézmény, ebben az évben született meg első szervezeti szabályzata és vezették be első hivatalos nyitvatartási rendjét. Az országgyűlés által 1808-ban létrehozott Nemzeti Múzeum gróf Széchényi Ferenc nevezetes és nagyvonalú 1802-ben történt felajánlása nyomán jött létre, jócskán felülmúlva az alapító eredeti elképzeléseit. A Múzeum létrehozásának törvénybe iktatásától a valódi intézményes működésig éveknek kellett eltelniük, és hogy ez a folyamat végül néhány év alatt sikeresen lezajlott, elsősorban a múzeum élén álló Miller Jakab Ferdinándnak és József nádornak volt köszönhető.

Az intézmény kialakulásának e 1808 és 1814 közé tehető folyamatának volt fontos állomása az első múzeumi nyitvatartási rend kiadása és bevezetése 1811. június 30-án. Ennek hiánya persze nem jelentette azt, hogy az intézmény meglévő és rendezett gyűjteményeit korábban nem lehetett volna látogatni.

Miller Jakab Ferdinánd, a múzeum első vezetője

A nagyközönség előtt elsőként a Nemzeti Múzeum későbbi osztályai közül, a Széchényi Országos Könyvtár nyílt meg 1803. augusztus 20-án. Az ünnepélyes megnyitóra egy kicsit később, december 10-én kerülhetett sor, amikor József nádor ismét Pesten tartózkodott. Ezt követően a gyűjtemény minden nap délelőtt és délután 3-3 óra időtartamban várta látogatóit. A gr. Széchényi Ferenc által a nemzetnek adományozott könyvtár a pesti pálos kolostor, a későbbi központi (papnevelő) szeminárium nagy könyvtártermében kapott helyet, amit igen hamar ki is nőtt. Mivel más helységet nem kapott az intézmény, így a könyvtárterem egyben olvasóteremként is működött.

1804-ben már rendszeressé vált a könyvtárhasználat, azaz egyre több látogató kereste fel a gyűjteményt. Ekkor még nem vezettek látogató-, illetve vendégkönyvet és nem volt olvasótermi szabályzat sem. Más forrásokból azonban kitűnik, hogy az olvasók nagy részét a hivatalnokértelmiség alkotta, hiszen Budán és Pesten székelt számos kormányszerv, városi és megyei és egyéb pénzügyigazgatási hivatal. Emellett, az elsősorban telenként Pesten tartózkodó főnemesek, a városi literátor értelmiségiek és az egyetemisták látogatták a könyvtárat. Ezek kutatóforgalmát azonban messze meghaladta az egyedüli és csoportos látogatók, a laikus érdeklődők forgalma, akiknek kalauzolása a háromfős könyvtári személyzet idejének jelentős részét lekötötte.

1807-ben el kellett hagyni az egykori pálos kolostort, de a gyűjteményeket nem kellett messzire vinni, csak a néhány méterre lévő, a pálos (később egyetemi) templommal szomszédos egyetemi épület első emeletére. Azt, hogy a könyvtárat ebben az évben is sokan látogatták, már az ekkor nyitott vendégkönyvek bizonyítják. 1809-ben végre sikerült terjeszkednie is az egyre szerteágazóbb anyagot őrző intézménynek. József nádor 1809. januári döntése nyomán ugyanis a természettári gyűjtemény a második, a régiségtár a harmadik emeleten kaphatott helyet. A könyvtár maradt továbbra is az első emeleten, akárcsak az éremgyűjtemény.

Az említett döntés jelzi, hogy a korábban tulajdonképpen csak egy osztályból, illetve egy tárból álló múzeumban már elindult a tárasodás, az új tárak kifejlődésének folyamata. A könyvtár után az éremgyűjtemény vált a kutatók és a nagyközönség számára megtekinthetővé, miután 1810. június 10-én József nádor és testvére, Rainer főherceg jelenlétében ünnepélyesen megnyitották. Ezután az ásványgyűjtemény rendezése következett ugyanez év nyarán és őszén. A Tehel Lajos óbudai városi orvos által tudományos rendszerben felállított gyűjteményt először október 22-én, József nádor és öccse, Antal főherceg, a Német Lovagrend nagymestere látogatta meg.

A gyűjtemények gazdagsága azonban nemcsak a fejedelmi személyek, a kutatók vagy a laikus látogatók érdeklődését keltette föl, hanem a tolvajokét is. 1811 első napjaiban az éremgyűjteményt próbálták meg kirabolni, az éber múzeumi szolgáknak köszönhetően eredménytelenül. Az eset után a múzeum katonai őrizetett kapott.

Nemsokára azonban a Nemzeti Múzeumot sokkal nagyobb kár érte, mintha csak gyűjteményeit kirabolták volna. Az 1811. március 15-én életbe lépett devalvációs rendelet következtében elvesztette a múzeum közadakozásból, vármegyei és egyéb megajánlásokból származó majd 480.000 ft-ot kitevő alaptőkéjének 4/5-ét. A következmény azonnal nyilvánvaló volt: nem épülhet fel a tervbe vett önálló múzeumpalota. Pedig az intézmény hg. Grassalkovich Antal 1808-a adományának köszönhetően ekkor már rendelkezett egy építési telekkel.

Napi-Rend A' Magyar Nemzeti Gyűjteményes Tárnak Szemlélésére (ma a Magyar Országos Levéltárban található)

Egyelőre tehát a mai Egyetem téren álló (korábbi) egyetemi épületben várták a látogatókat a múzeum egyre gyarapodó gyűjteményei. A látogatók száma pedig ekkor már olyannyira megnövekedett, hogy nyitvatartási rendet kellett készíteni. A Miller Jakab Ferdinánd által készített és felterjesztett első múzeumi nyitvatartási rendet József nádor 1811. június 30-án hagyta jóvá. A három nyelven: magyarul, németül és latinul kinyomtatott és az intézmény bejáratánál kifüggesztett ún. napirendből az érdeklődők megtudhatták, hogy a könyvtárat hétfőn és csütörtökön, a „Pénzeket és Régiségeket” kedden és pénteken, a „Természeti Alkotmányok Kamaráját” pedig szerdán és szombaton tekinthetik meg délelőtt 9 és 12 óra, valamint délután 3 és 6 óra között. (A két időpont között nyilvánvalóan ebédszünet volt, ami általános volt a korban, sőt később is, elég ha 1848. március 15-re gondolunk, amikor a forradalom is ebédszünetet tartott 12 és du. 3 óra között.)

A napirend végén két kitétel szerepelt: a gyűjtemények vasárnap és ünnepnapokon és a múzeumi helységek takarítása idején zárva tartanak, valamint, hogy a könyvtár az olvasók számára a megadott órákban minden nap nyitva van. Ez utóbbi rendelkezés különbséget tett tehát a könyvtár ritkaságaira kíváncsi vendégek és az olvasó, kutató értelmiségiek között. Igaz, hogy ezt a különbségtételt csak a könyvtár esetében rögzítette, de elképzelhető, hogy ez a másik két tárban is így működött, azaz a tudós személyek a nyitvatartási órákban, a hét minden napján felkereshették kutatási célzattal ezeket.

A múzeum 1811-es nyitvatartási rendje tartósnak bizonyult, hiszen a mai múzeumpalota megépültéig, pontosabban 1848 januárjáig, azaz jó három és fél évtizeden keresztül érvényben maradt.