London nem akar szabadulni a jogtalanul elvett műkincseitől

2011. május 11. 09:49 The Daily Telegraph

Talán a leghíresebb – és a legrégebb óta húzódó – ezek közül az Elgin-márványok ügye, amelynek rendezéséről Nagy-Britannia és Görögország képtelen dűlőre jutni. A görög márványszobrok gyűjteménye – más néven Parthenoni Márványok – egykoron a Parthenon és más, az athéni Akropolisz épületeinek részét képezte. A 18. század végén Thomas Bruce, Elgin grófja, egyben az Oszmán Birodalom angol nagykövete egy vitatott engedély birtokában juthatott hozzá az Akropolisz értékes darabjaihoz.

1801 és 1812 között a britek eltávolították a Parthenonon még fennmaradt szobrok felét. A márványszobrokat később Nagy-Britanniába szállították, majd a British Museumban kerültek kiállításra. A görögök morális és művészeti szempontokra hivatkozva követelik vissza a műkincseket, s úgy érvelnek, hogy a szobroknak az eredeti történelmi és kulturális környezetben való kiállításával könnyebbé válna az alkotások interpretációja.

Az Andhra Pradesh államból származó Koh-i-noor ékszer a világ legnagyobb gyémántja volt, hindu, mughal, perzsa, afgán, szikh és brit uralkodók kezein is megfordult. A hadizsákmány végül a brit Kelet-Indiai Társaság birtokába került, majd a brit koronázó ékszerek gyűjteményét gazdagította, amikor Viktória királynő 1877-ben India császárnőjévé koronáztatta magát. India visszaköveteli az értékes, 105 karátos drágakövet, David Cameron brit miniszterelnök viszont egy 2010. júliusi interjúban leszögezte: erre egyhamar nem fog sor kerülni, mivel azzal elfogadhatatlan precedenst teremtenének. „Ha az egyik kérésre rábólintanánk, akkor azt vennénk észre, hogy kiürült a British Museum” – mondta el a Towerben őrzött gyémánttal kapcsolatban a konzervatív kormányfő.

Pemulwuy abó harcos feje szintén állandó vitát szül a felek, Ausztrália és Nagy-Britannia között. Pemulwuy 200 éve felkelést szervezett Ausztráliában, de a britek előbb lelőtték, majd lefejezték, fejét pedig tanulmányozás céljából Londonba küldték (azelőtt még senki nem látott ausztrál abót). Előbb a Royal College of Surgeons-ba, később pedig a Natural History Museumba szállították, igaz, erről az intézménynek nincsenek feljegyzései. Félő, hogy a koponya a második világháborúban, a Blitz során vált az enyészetté, de mások szerint a hazaszállítás után, 1950 körül veszett nyoma. A sydney-i abók elkeseredett küzdelmet vívnak azért, hogy visszaszerezzék a koponyát, tavaly például Vilmos herceg közbenjárását kérték, hogy a trónörökös is segítsen felkutatni az értékes leletet.

Azonban arra is akad példa, hogy a felek végül megegyeznek a vitás kérdésekben – igaz, ezeket sem lehet sikertörténetként értékelni. A Yale tavaly négyezer műkincs visszaszolgáltatásában állapodott meg Peruval. A Machu Picchunál száz éve elrabolt inka leletek között kézműves termékek, szövetek és csontok is megtalálhatók. A jogi útra terelt ügy előzménye, hogy Hiram Bingham III 1911 és 1915 között több ezer műkincset vitt el Peruból, és adományozta azokat a patinás amerikai egyetemnek. A dél-amerikai ország 2008-ban perelte be a Yale-t, s arra hivatkozott, hogy az egyetem megsértette a perui jogot, amiért nem kért speciális engedményt a kormánytól, s elutasította Lima kérelmét a műkincsek visszaszolgáltatására vonatkozóan.