Először jelent meg a Bengáli tűz Indiában

2011. március 8. 09:08 MTI

A naplószerűen megírt regény az 1929 és 1932 közötti időszakot mutatja be, amikor Germanus Gyula keletkutató, egyetemi tanár feleségével, Hajnóczy Rózsával együtt Rabindranath Tagore hindi költő meghívására Szantiniketanban élt és tanított. A kötet átfogó képet ad az akkori Indiáról, hitelesen és érzékletesen jeleníti meg a szantiniketani hétköznapok és ünnepek vibráló világát.

Germanus Gyula 1979-ben árulta el, hogy G. Hajnóczy Rózsa álnéven ő írta a könyvet, amely 1944-ben jelent meg, és utána még számos kiadást ért meg; legutóbb 2008-ban adta ki a Palatinus. A hindi kiadás fordítója, K.C. Dutt bengáli származású író négy évig dolgozott a több mint hatszáz oldalas mű átültetésén hindi nyelvre. A kötetet a Radzskamal Prakasan, a hindi nyelvű irodalom egyik legrangosabb kiadója gondozta. Az érdi Magyar Földrajzi Múzeum korabeli fényképfelvételekkel járult hozzá a könyv sikeréhez - hangsúlyozta Lázár Imre intézetigazgató.

A március 4-i újdelhi könyvbemutatón Kubassek János, az érdi múzeum vezetője Germanus Gyula életéről és munkásságáról tartott archív képekkel illusztrált előadást, amelyben részletesen kitért a házaspár Indiában töltött éveire, ottani utazásaira. A művet Pradzsag Sukla író, szerkesztő és Tagore-kutató, az est díszvendége mutatta be.

Az est harmadik előadója, Randzsít Saha, a Dzsavaharlal Nehru Egyetem professzora méltatásában hangsúlyozta: bár a regény társadalomképének őszintesége érzékenyen érintheti az indiaiakat, és főképpen a bengáliakat, véleménye szerint a mű megjelenése óta eltelt több mint hat évtized távlatában ez már nem jelenthet problémát. A Bengáli tűz című regény borítóján Sass Brunner Erzsébet Tagore viharban című, 1931-ben, Szantiniketanban festett képe látható.

A rendezvénnyel a magyar intézet egyben Rabindranath Tagore (1861-1941) Nobel-díjas indiai költő, író születésének 150. évfordulójáról is megemlékezett. A költő 1926-ban Balatonfüreden is járt, emlékét ma sétány és szobor őrzi.